Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Valter Ilona: A zalalövő-zalamindszenti ?. k. templom kutatása

rázolás szempontjából a fejtől balra, a kereten kívül látható faragás, amely nek alja és teteje egyaránt sérült, így egészében rekonstruálhatatlan. Annyi azonban látható, hogy a részlet alsó részét valójában cikk-cakk mustra díszíti, amely felül vízszintes vonal mentén megszakad. Feljebb másfajta, sűrűn egymás mellett elhelyezkedő mélyedésekből álló mustra következik (10/A. sz. kép). Hogy a kőfaragó konkrétan mit akart ezzel ábrázolni, azt csak ép és kellőképpen hasonló párhuzamok alapján lehetne eldönteni. A felületkezelés leginkább textíliára enged következtetni. Ez a részlet össze is függhet az ábrázolás további elemeivel: az emberfej körüli keret túloldalán megjelenő tagozatköteggel éppúgy, mint az állat nyakán átvetett kötéllel... Az oszlopfő ábrázolásának párhuzamait egyelőre nem ismerjük. Az állatfejhez leginkább a dömösi pillér fő ragadozó állatainak fogait vicsorító állatfejei hasonlítanak/'

9 ez a pillérfő azonban jóval korábbi (XII. századi), és lényegesen finomabb munka. Itt az állatok ragadozó jellege hangsúlyozott, karmaikkal emberfejeket marcangolnak. A mindszenti oszlopfőnek mindenképpen valamilyen negatív szerepe van, a Rossznak, Ártónak, Gonosznak a megkötözését, megfékezését ábrázolja. Az oszlopfő ábrázolásának megfejtése további kutatásokat igényel. Felmerül a kérdés, vajon mi volt a funkciója az oszlopfőnek, hol volt a helye a kis falusi templomban? Mivel a barokk oltármensából bontották ki, első gondolatunk az volt, hogy eredetileg is az oltár tartozéka lehetett, mint az oltárlapot tartó oszlopok egyike. A középkorból több változatát ismerjük az oszlopokon nyugvó, kőlapból álló, ú. n. asztaloltároknak. Van olyan, ahol az oltárlapot két oszlop tartja,

00 van olyan, ahol három, négy, vagy öt oszlopon nyugszik az oltárlap. A XI. századtól a késő-középkoron át még a barokkban is használták ez oltártípusokat egész Európában. Az oszlopok vagy oszlopfő nélküliek, ha pedig van oszlopfő, akkor az nagyon egyszerű: kocka, vagy bimbós-, levéldíszes. Alakos ábrázolással ezeken az oltárlapot tartó oszlopfőkön nem igen találkozunk.

51 Ezek az oltárok szabadon állnak a szentély közepén. A zalamindszenti templom románkori szentélye olyan kicsi volt, hogy ilyen szabadon álló, nagy helyet igénylő, körbejárható oltár feltehetően el sem fért benne. Van az oszlopokon nyugvó oltártípusnak egy olyan változata is, ahol az oltárlap a szentély, mellékszentély, vagy a kripta falának támaszkodik, és a két oszlop elölről tartja azt. Ilyen oltár Ausztriában, Németországban, Itáliában, Franciaországban egyaránt elterjedt volt a XII—XIII. században.

52 Szentélyfalhoz támaszkodó, két oszlopon nyugvó oltár egyik oszlopfőjének képzeltük a zalamindszenti oszlopfőt. Az oltártartozékon kívül az a megoldás is felmerült, hogy a középkori templom kapujához tartozott az oszlopfő. Példaként a literi kapura, mint az itáliai típusú oszlopos előépítményre gondoltunk,

53 e kaputípus leegyszerűM

Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Bp. 1938. CXXXIII. tábla. 50 Braun 158. 51 Braun 160—174. 52 Braun 178—181. 53

Levárdy Ferenc: A literi román kapuzat. M. M. 1967,68. Bp. 1970. 271—273.