Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Müller Róbert: Római kori leletek Zalaszentgrótról
resztmetszetű fül Ívelten fut a perembe (m.: 22,9 cm, sz. átm. : 11.0 cm, legn. aim.: 17,4 cm,f. átm.: 6,8 cm; 2. kép 4.). Kerámiánk a II.— III. századra keltezhető. 18 Darnay K. ásatásából valószínűleg csak a 3/1896. 46. ltsz. alatti fibulatöredékek származnak (2. kép 4a—4b.). A 4. sírban mint írtuk a Maximianus érem mellett egy rongált hagymafejes fibulát talált. Az érem csak post quem keltezheti a sírt, mert az ezüstből készült, lábán rovátkolással, az üreges hatszög-hasáb alakú szár végén nyújtott, gerezdes hagymákkal díszített töredék inkább a IV. század második felére utal. 19 Érdekesek a Posta B. ásatásából bekerült darabok is. A négyszögletes testű korsók nagyon gyakoriak, de ezek teste négyszög keresztmetszetű. Benkő A. is csak két téglatestű darabot ismer: Zágrád környékéről és Carnuntumból. A méretben és anyagban egymáshoz közellálló darabok kétfülűek, így valószínű, hogy eredetileg a miénknek is két füle volt. 20 Hasonló darab került elő Intercisában is. Radnóti A. szerint a balsamarium-ként használt kis korsók főleg a II. századi hamvasztásos sírokból kerültek elő, és galliai eredetűkkel szemben Észak-itáliai előállításukra gondol, mert mint a Benkő A. által leírt darabok is mutatják nálunk elsősorban a „Borostyán-út" mentén kerültek elő. 21 Ezt támogatja a zalaszentgróti előfordulás is. Nagyon érdekes az a benyomott oldalú edény is, amelyik a II. sírból került elő. Az ún. /aZtenbec /гегек kivétel nélkül fületlenek, а mi darabunk oldalán pedig egyértelmű nyomai láthatók a letört fülnek. A miénkhez hasonló peremeket II. századi edényeken találtunk. 22 A benyomottfalú edények birodalomszerte megtalálhatók a korai- és késői császárkorban is. Bár a korai darabok többnyire kisebbek, a világos téglaszínű anyag és a piros festés nyomai a korai, II. századi keltezés mellett szólnak, mert a késői benyomottfalú bögrék érdes felületűek és szürke színűek. 23 A Posta B. és Darnay K. által a vasútépítés során feltárt római temetkezések tehát szinte az egész római kort felölelik. A feltételezett hamvasztásos sírok csak I.—II. századiak lehetnek. Erre utalnak a 3/1896. 119—125. ltsz. alatti edénytöredékek, de II. századi a kis téglatestű korsó és valószínűleg a benyomottfalú füles edény is. А II.— III. századra keltezhető a szürke agyagkancsó, a III. század végéről, legfeljebb а IV. század elejéről származik a hengeres testű üvegkorsó, IV. századiak a hagymafejes fibulák, sőt a megmaradt töredék már inkább a század második felére utal. A népesség romanizációjára utalhat az importáruk feltűnése mellett a sírkőállítás szokása is. 1,4 Bánts 1942. XXIX. t. 17. típus. 227. 11 variánst közül. Ezt a szürke színű, durva kidolgozású típust, már a Tiberius-korból ismeri. Megvan a Keszthely—újmajori temető anyagában, és kisebb változásokkal a későbbi századokban is használatos. Kancsónk azonos Póczy 1957. 44. t. 85a típusával, mely (uo. 68.) szerint az analógiák alapján csak а II. század második felében lépett fel. A II—III. századra keltezi ezt atípust Schörgendorfer is (Schörgendorfer 1942. 44. típus, 50. és 162.). 19 Lányi 1972. 80. a nyújtott hagymafej inkább a későbbi típusokra jellemző. 2(1 Benkő 1962. 4j típus. 54 négyzet keresztmetszetű palackot sorol fel. A mi példányunk teste kb. 4,4x3,5 cm keresztmetszetű, a két idézett darab 4,8x3,3 ül. 4,3x2,8 cm. 21 Radnóti 1957. 150. A test 4,7x3,2 cm, katalógus 151. típus és XXXI. t. 2. 22 Pl. Schörgendorfer 1942. 331., 394. és 418. típus. 23 Bónis 1942. 17.
