Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Szőke Béla Miklós: Zala vár
SZŐKE BÉLA MIKLÓS: ZALAVÁR 1. Kutatástörténet Zalavár, a Conversio Bagoariorum et Carantanorum (továbbiakban CBC) által civitas Privinae, ill. Mosaburc-nak 1 nevezett településegyüttes hazánk — egyébként eléggé ritka szövetű — IX. sz.-i történetének legérdekesebb színfoltja. Kutatásának különös jelentőséget ad az a tény, hogy kezdettől fogva a szlávság hazánk történetében játszott szerepének kutatásával kapcsolódott össze. Elsőnek Kollár János, pesti evangélikus pap hívta fel a figyelmet Zalavárra, amikor Olaszországban utazván, hogy ott ősi szláv régiségeket kutasson fel, Zalavárt is útba ejtette és látván a pusztítást, erélyesen felszólalt a további bontások ellen. Később Dolezsák Antal, a pesti vakok intézetének igazgatója, aki Kollárral együtt járt Zalavárott, Deák Ferenchez folyamodott- egy ilyen nevezetes történeti emlék megmentése érdekében. Azt javasolta, hogy a vár temploma szentélyének helyére kápolnát építsenek, s 1850-ben, az első magyar keresztény templom felszentelésének ezredik évfordulóján avassák fel. 1854-ben, amikor a Zalának a Balatonba szakadásánál 5000 ezüst frisachi érmet tartalmazó bögrét találtak, Menapace, budai építészeti igazgató Zalavár romjainak megvizsgálását határozta el. Addigra azonban a göttweigi bencés földesurak, akik a XVIII. sz. elején váltották meg a régi zalavári apátság birtokát, s a helytől fél órányira Zalaapátit alapították, épületeikhez pedig mintegy kész kőbányából, innen hordatták el Janka apát vezetésével a kőanyagot, annyira felásták a romokat, hogy „sem az építmény külső alakjait, még kevésbé belső felosztását már sejdíteni sem lehetett." 2 Zalavárnak már igen korán megkülönböztetett figyelmet szenteltek hazánk neves régészei is. Rómer Flóris többször meglátogatta Zalavárt, így 1861, 1862, 1879, 1880 és 1881-ben, de tényleges ásatást csak 1881-ben vezetett Hencz mérnök segítségével. Ennek során egy 8,85 m hosszú, 0,63 m magas és 1,32 m széles alapfalat és ettől kiugró négy támpillért tártak fel. A fal ponto'M. Kos 1936, 137, 139; MMFH III. 317, 319; Győrffy Gy. 1958. 155—156. 2 Récsey V. 1892. 58—60.
