Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Müller Róbert: Római kori leletek Zalaszentgrótról
(az érmek vegyes összetétele miatt úgy véljük, nem valószínű, hogy egy elrejtett éremkincsből származnak). A IV—V. századi temetőt egy korábbi településbe ásták. A mély tálacska (7. kep, 5.) nagyon gyakori forma, már az I. századból ismerjük, de megtalálható a IV. század anyagában is. A világos szín és a piros festés nyomai a korai keltezés mellett szólnak. 107 A település korai császárkori keletkezését támogatja a fogaskarcolt töredék is, ez a díszítés ugyanis főleg az I—II. századra jellemző, környékünkön a zalalövői tumulusokból is ismerjük. 108 A hornyolással díszített töredékek is az I—II. századra keltezhetők, a 7. kép 6. perem párhuzamait a Keszthely-újmajori és a szombathelyi korai temetők anyagában találtuk meg. 109 II. századi a szürke terra sigillata-utánzat, 110 hasonló pecsételt disz található a magyarszerdahelyi temető 1. sírjának egyik edényén is. 1 " Valamivel későbbiek a terra sigillata töredékek. Rájuk is vonatkozik Gabler D. megállapítása: „...csekély a valószínűsége annak, hogy valamelyik itáliai vagy dél-gall műhelyben készültek volna, tehát korukat a II. századra, illetve a III. század elejére kell tenni." 112 Ugyancsak III. század eleji importból származik a Pannóniában ritka szemölcsös pohár. 115 Az I. század végén, vagy a II. század elején keletkezett településen a III. századig mutatható ki az élet. A település túl nyúlik a Szabadság u. területén, mert attól K-re, a Zalaudvarnokra vezető műút Ny-i oldalán (1. kép 7.) a szántóföldön 1968-ban Horváth Lászlóval még találtunk római kori kerámiatöredékeket. A bemutatott leletek értékelését a következőkben összegezhetjük. A Zala foiyó átkelésre kiválóan alkalmas pontján kelta előzmények után 114 az I. század végétől, vagy a II. század elejétől egészen az V. századig nagyobb megszakítások nélkül, folyamatosan kimutatható a római élet. A lelőhelyek, akárcsak a késői vaskorban, a folyó mindkét partján megtalálhatók. A zalai viszonylat ban jelentős romanizáció (kő- és téglaépítkezés, importkerámia és üveg, sírkő stb.) megerősíti a korábbi feltételezést, hogy a mai Zalaszentgrót helyén állt az Itinerarium Antoriniana szerint Savariatöl 30, Mogetianatól pedig 25 mérföldre levő Maestriana. n ' J Fontosságát a Zala folyó átkelőjének és annak köszönheti, hogy a Savariaból Mogentianaba. és Valcumon át Sopianaeba vezető nagyfontosságú út mellett egy kisebb jelentőségű út is keresztezte a települést, amely Zalalövőnél (Sala) ágazott ki a „Borostyánútból" és a Zala folyó völgyé107 Bónis 1942. 22. és XXI. t. 39. típus. Előfordul a mezőszilasi VIII. tumulusban is (Kiss 1957. 48. és 2. kép VIII./4.). 108 Bónis 1942. 13. és Müller 1971. 13. kép 4. m Bónis 1942. XVIII. t. 25. típus, Keszthely—Űjmajorból öt példány; Mócsy 1954. 171. és 180. 10. kép 48. sír 1. 1,0 Bónis 1942. 21. 111 Horváth László közöletlen ásatása. n- Gábler 1964. 107. A MNM-ban őrzött zalaszentgróti terra sigillaták 108. 130. lelőhely. ш Barkóczi László szíves közlése. 114 A folyó bal partján kelta sírok az 1. kép 1—la. lelőhelyektől K-re (Darnay K.: Szentgrót—polgárvárosi régiségekről. Arch. Ért. 1904. 177—178.), telepanyag a Szabadság u. 56. sz. telken.. A jobb parton Horváth László közöletlen aranyodi ásatásának kelta sírja. 115 Graf 1936. 125—126.
