Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Müller Róbert: Római kori leletek Zalaszentgrótról
lásokon is. 94 A későbbi darabokra a pelta-motívummal való díszítés, az aranyozás és a miénkhez hasonló nyújtott, gerezdes hagymafej a jellemző. Előfordulnak a IV. század végi, V. század eleji temetőkben is. 95 Érdekes, hogy a hagymafejes fibulák többnyire civil hivatali rangot jelöltek, az ábrázolásokon sem tűnik fel katonák viseleti tárgyaként, 96 esetünkben azonban a sírban talált kard inkább katonára, mind hivatalnokra utal. A vasgyűrű nem alkalmas pontos keltezésre, több IV. századi temetőből ismerjük. 97 A későbbi keltezés mellett szól a kard is. Formája nem jellemző a római fegyverekre, 98 egyébként is a későrómai sírokban elég ritka a fegyvermelléklet (összesen 24 db-ot ismerünk lándzsákkal, nyílhegyekkel stb. együtt). 99 Ez a fegyver a germánok hoszszú kardja a Spatha, melyet megtalálunk a Ny-i germánoknál 100 éppúgy, mint a K-i germán gepidák alföldi V. századi temetőiben. 101 Az említett analógiák mindegyike markolatgomb és keresztvas nélkül, a fahüvely maradványaival együtt került elő, de a hüvelyen semmilyen fémdísz nem volt. Az V. századi, rekeszes technikával díszített, hasonló pengéjű díszkardok hüvelyének koptatója mind félkörívben végződik. 102 Kivételt csak az V. századi altlußheimi sír kardja képez. Hüvelyét alul ezüstlemez borítja, melyet bordázott ezüstszalagok fognak át, és egy markolatgombból átalakított lapislazulival zártak le. 103 A zalaszentgróti sírt tehát pontosan meghatározni nem tudjuk, de valószínű, hogy egy K-i eredetű germánt temettek ide a IV. század végén, vagy az V. század elején. Ezt támogatja az antropológiai vizsgálat mellett egy másik lelet is. Sírunk nem magányos temetkezés volt, hanem egy nagyobb temetőhöz tartozik, melynek egy másik sírját 1973-ban bolygatták meg. A mi sírunkhoz közel a Szabadság u. 26. sz. ház telkén szőlőforgatás alkalmával találtak rá. A leletmentés során egy kötőanyag nélkül épített téglasírt tárt fel Vándor L. (1. kép ö.). A Ny—K. tájolású váz mellett egy szép, besimított díszítésű ú. n. hunkori szürke korsót, egy durva anyagú, kézzel formált bögrét és egy hosszú 94 Volbach, W. F.: Early Christion Art. New York é. n. 89. kép. 95 Lányi 1972. 80. 9G Lányi 1972. 140. 97 Lányi 1972. 168. 62. kép 36. típus. ,Jíi Egy hasonló, de jóval rövidebb darab került elő Carnuntumban, melynek végén négyszögletes vas markolatgomb is volt (Groller, M. v.: Römische Waffen, in Der römische Limes in Österreich. 2 (1901) 123. és XXI. t. 9. 99 Lányi 1972. 83. m Pl. Reichenhall Felső-Bajorországban (Chlingensperg— Berg 1890. 76. és IX. t. 93., 309.). Pengeh.: 70 és 80 cm. A Saalburg melletti vasleletben lévő kardokat is későrómai vagy római kor utáni germán anyagnak határozták meg. Méretei megegyeznek a Szentgrótival. H: 87 cm, ebből markolat 12 cm. Saalburg Jahrbuch (1910) 59. és II. t. 1. 1UI Pl. Szentes—Berekhát 34. és 37. sír (Hampel, J.: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. III. Braunschweig 1905. 454. és 456. t.), Szentes—Kökényzug 68. sír (Csallány 1961. XIX. t. 2.). Pengeh.: 80—85 cm. 102 Böhner, K.: Das Langschwert des Frankenkönigs Childerich. Bonner Jahrbücher 148. (1948.) 226—247. A többi kard felsorolásával.. A kardokat frank típusúnak mondja, melyeket Dél-orosz típusú rekesztechnikával díszítettek. m Garscha, F.: Das völkerwanderungszeitliche Fürstengrab von Altlußheim. Germania 20. (1936.) 193. és 40. t. lb— le. K-i eredetűnek tartja.
