Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Müller Róbert: Római kori leletek Zalaszentgrótról
rianaval azonosított Sümegcsehin keresztül visz Valcum felé. 8 Mócsy vázlatos térképein is a Zalától K-re fut a Savaria—Valcum út. 9 Zalaszentgrót—Polgárváros, vasútépítés. Posta В. a feltárás során öt római kori sír helyét mérte be (1. kép 1-la.). Két sír — a III. és az V. — bolygatott volt, és mellékleteket nem tartalmazott. Az I. sírt már felbontották a munkások mire Posta В. a helyszínre érkezett. Ez egy homokkőből faragott szarkofág volt, melynek négy sarkán akroterionnal díszített fedelét a méretek alapján másodlagosan használták fel. A munkavezetőktől a következő mellékleteket sikerült megszereznie : három bronztű (kettő hiányos), egy bronzsodronyra fűzött borostyángyöngy, egy „bronzdudor", egy vaskés töredékei, egy 12 cm hosszú ezüst stílustű (lapított vége miatt fülpiszkálónak írva) és egy négyszögletes testű, csőnyakú, széles peremű, széles szalagfülű üvegedény töredékei. A II. sír rezi homokkőből és téglából vegyesen épített kamrában volt. Egyetlen mellékletet írt le: egy „tojásdad testű, keskeny kerektalpú, egyfülű, vörös mázas, öblös edény, oldalán hat tojásdad alakú horpasztással." A 17,3 cm hosszú edény benyomott oldalú, ún. jaltenbecher lehetett, melynek füle is volt. Ezen kívül megemlíti, hogy a sír fejénél „égett urna töredékei" kerültek elő. A IV. sírt faragott homokkőlapokból állították össze, a téglasírok módjára. Ebből a sírból két üvegedény került elő. Egy tölcsér alakú pohár horpasztott fenékkel, és egy hengeres testű üvegedény, melynek keskeny nyaka széles tölcséres nyílásban végződik, melyhez „szétfutó, domború vonaldisz"-szel díszített széles pántfül cstlakozott. 10 A leletek értékelését megnehezíti, hogy a fentiekben összefoglalt leíráson túl csak egy lelőhelytérképet közölt. Ebből csak annyi állapítható meg, hogy a sírok K—Ny vagy Ny— К tájolásúak voltak (a pannóniai téglasírok többsége alapján ez utóbbi a valószínűbb). A keltezésnél megelégedett annyival, hogy római sírokat tárt fel, melyek a Savaria— Mogentiana( !) (Szombathely—Keszthely—Fenékpuszta) út mentén helyezkedtek el, éi ennek a fontos útnak egyik postaállomását feltételezte Zalaszentgróton. A közelben talált LT-korinak meghatározott hamvasztásos sírok alapján a helyi lakosság folyamatos továbbélésére és temetkezésére gondolt. A MNM-ban a következő tárgyakat találtuk: Az I. sírból csak a négyszögletes testű üvegedény egy töredéke maradt meg (1 tsz.: 44/1895. 34.). Ez egy fehéres színű, vékonyfalú, téglatestű, hengeresnyakú, kisméretű korsó nyak-váll töredéke. A test keresztmetszete kb. 4,4x3,5 cm, a legalább 2.5 cm hosszú nyak felfelé szűkül (átm.: 2,2—1,9 cm). A vállnál induló és a perem alatt végződő szalagfül 1,2—2,4 cm széles (2. kép la-lb.). А II. sír edénye is megmaradt, ltsz.: 44/1895. 37.) Világos téglaszínű, hasas edény (m.: 18,1 cm), oldalán hat benyomással, felálló, 1 cm széles peremmel (sz. átrn.: 8,2 cm), a hastól a nyakig futó fül két csatlakozásának csonkjával, vörös festés nyomaival (az eredeti publikációban mázasnak írva) és keskeny 8 Tabula Imperii Romani. Tergeste (Trieste). Roma 1961. 50. A térképmellékleten nagyon sok a pontatlanság, egyes helységek a valóságtól eltérő földrajzi helyen vannak feltüntetve, a Zala folyó pl. lefolyástalan. 9 Mócsy 1974. 176. és Mócsy, A.: Pannónia and Upper Moesia. London—Boston 1974. 59. kép. lü Posta 1895. 227—228.
