Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Mócsy András: Zala megye római kori kőemlékeiről
gyarszerdahely és Zala vár jelzi. A bagodvitenyédi sírkő a Zalán juthatott el Zalalövő felöl felállítási helyére. A két említett út mentén itáliai kereskedőházak lerakatokat állíthattak fel. amelyeket megbízottjaik, többnyire felszabadított rabszolgák vezettek. A hatalmas méretű, dúsan faragott zalabaksai sírkövet egy felszabadított rabszolga családja állította. Az itáliai kereskedelmet azonban hamarosan visszaszorította a kedvezőbb közlekedési adottságokkal rendelkező, a Duna víziútját használni tudó nyugati kereskedelem. A két útvonal jelentősége annyira lehanyatlott, hogy a III. sz.-ban létrejött — bár később részleteiben módosított — Itinerarium Antonini a Poetovio—Aquincum útat meg sem említi, és a korai időben elsőrendű fontosságú Borostyánútat csak más, fontosabbá vált útak részeként, kisebb szakaszokba tördelve írja le. 34 A tárgyalt kőemlékek ennek az átmeneti virágzásnak tanúi; a zalalövői ásatás sigillata-leletei ezt a virágzási periódust az áruforgalom tárgyi emlékeivel világították meg. Függelékként egy olyan emléket kell szóba hoznunk, amelyet ma a pécsi Janus Pannonius Múzeum őriz, 35 de zalamegyei eredetét valószínűnek kell tartanunk. E márvány sírkő oromzata hiányzik, csavart féloszlopokkal szegélyezett képmezejében egy férfi és egy nő félalakos portréja látható. A feliratos mező félpillérek között van, alatta hullámvonallal díszített friz. A hetvenéves Apuleia Paulának és harmincéves fiának, Annius Florentinusnak állította a végrendelet értelmében . . . Spectatus. Nagy Tibor szíves szóbeli közlése szerint a pécsi múzeum régi leltárkönyvében a kő lelőhelye Zalalövő. A Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában Radnóti Aladár kézírásával egy cédula található, amely szerint Apuleia Paula köve a pécsi múzeum 1226. leltári száma alatt Zalaszentgrótról való. 36 Ehhez még egy adatot kell közölnünk: Németh József 37 baráti szívességének köszönöm Major Lajos szóbeli közlését, aki szerint a századforduló táján Zalalövőn egy római kőemléket találtak, amelyet azután Pécsre, a Frühweiss-szőlőbe szállítottak. Mint Fülep Ferenc volt szíves velem közölni, Apuleia Paula kövének eredetéről a pécsi múzeum nyilvántartása semmit sem tud; a pécsi kőemlékek legújabb jegyzékéből 3,8 épp ezért ki is hagyták ezt az idegennek látszó emléket. A kő eredetére nézve még megjegyzendő, hogy eddig csak Erdélyi Gizella említi érdemben ezt a szép emléket, és bár pécsi lelőhelyűnek gondolta, felfigyelt nyugatpannoniai öszszefüggéseire. 39 : '' lün. Ant. (lásd 1. j.) 129,2—6: a Borostyánút Emona—Poetovio szakasza; 261,4— 262,2: a Vindobona—Poetovio szakasz; 262,3—8: a Poetovio—Carnuntum szakasz (eltérő állomásokkal). Képe közölve Fülep F., Pécs római-kori emlékei. Pécs, 1963, 31. lap, 15. kép. 3Ü Az adatot legalább részben tévesnek kell minősítenünk v. ö. Radnóti Aladár egy hasonló elírását a zalabaksai kővel kapcsolatban Archaeologiai Értesítő 81 1954/78. :í; 1973. júl. 26-án kelt levelében. ;is Fülep F. — Sz. Burger A., Pécs római-kori kőemlékei. Dunántúli Dolgozatok, 7. sz. Pécs, 1974. v. ö. Fülep F., Pécs római-kori emlékei. Budapest, 1984, ahol a sírkő, ellentétben az egy évvel korábban megjelent ismeretterjesztő füzettel (lásd itt 35. j.), már mellőzve van. 39 Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Apollo Könyvtár 5. sz., Budapest, 1974, 51.
