Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Vándor László: A csácsbozsoki r.k. templom kutatása

4. kép. Az északi oldalkápolna alapfala A szentély statikai egyensúlyát a két világháború közötti átépítések, a nagyméretű ajtó és ablaknyílások kialakítása, valamint egy támpillér lebontása nagymértékben megbontotta. Mindez repedések kialakuláshoz vezetett. Ez ideig a szentélyből csupán az északi oldalon a sekrestyébe vezető ajtó volt meg, amit még a XVIII. században vágtak. E mellé, a kápolnával való összeköttetés biztosítására egy ablak került, a déli oldalon kialakított oldalkápolnához szintén ajtót készítettek, a szentély megvilágítására pedig ugyancsak a déli falba egy nagyméretű ablakot vágtak. Az északi kápolnát gyengén, a délit pedig minden alapozás nélkül készítették, így ezek rövid idő után életveszélyessé váltak. Az északi falon a repedések miatt a vakolat nagy darabban levált. így a freskó egy része is megsemmisült. Itt ezért lehetőség nyílt arra, hogy a gótikus boltozat vállát egy ponton megkeressük. A boltozatindítást teljesen kiszedték, helyét töredéktéglákkal rakták be. A diadalív teljesen XVIII. századi, a nyílása az eredetinél kisebb. A falkutatás során a toronyaljban megtaláltuk a belső, enyhén csúcsíves kaput. Keretelést itt sem alkalmaztak. A falak belső felületén, főképpen a felső részeken a vakolat alatt megőrződött az 1532-es tűzvész nyoma. A déli falon a téglák is átégtek. A nyugati falon a kórusból a toronyba vezető félköríves boltozású ajtó a templommal egykorú. Ebből nyilvánvaló, hogy a gótikus templomnak is volt kórusa, amit az újabb építmény teljesen takar. Ez 1778 és 1816 között épült, később megtoldották. Az eredeti kórusnak a feljárata nyilván a templom belsejéből volt, mert ide vezető külső nyílást nem találtunk.