Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Valter Ilona: A zalalövő-zalamindszenti ?. k. templom kutatása

A külső falakon is végigvittük a kutatósávot és miután még nyomokban sem találtunk románkori vakolatot, itt is a tégláig letisztítottuk a falat. A hajó déli oldalán jól látszott ezután a románkori ablakok nyomott, félköríves formája, a téglából alakított széles belső keret és világosan leolvasható volt az ablak elkészítésének technikája: beforduló, rézsüsen rakott téglából alakították, felső részét élére állított téglákból boltozták (5. sz. kép). Az ablak alatt és fölött repedés húzódik. Alul az alapozás is erősen megsérült, leomlott a lábazat. A déli hajófal két nagy barokk ablakának keleti széle és az ív az eredeti román ablak maradványa, amit nyugat felé kibővítettek. A két román ablak fele azonban megmaradt. A román hajó és a barokk szentély, valamint a hajó és a későbarokk torony falelválása jól látszott mind az északi, mind a déli oldalon (6. sz. kép). A templom nyugati külső fala a torony csatlakozásáig románkori, a későbarokk torony, mely 6x13x29 cm méretű téglákból készült, csak a nyugati oromfal felső részén van bekötve. A torony hozzáépítése lehetetlenné tette annak megállapítását, hogy volt-e tornya a románkori templomnak, hiszen éppen a nyugati fal középső részét takarja, és ez a középső rész feltehetően — a belső falhoz hasonlóan — már barokk. A kutatás eredményeinek összegezése A többirányú vizsgálatok eredményeképpen kirajzolódik elénk a románkori templom képe: téglalap alakú hajóhoz kis, félköríves szentély csatlakozott, amely minden bizonnyal alacsonyabb volt, mint a hajó, melyet — és feltehetően az elpusztult szentélyt is — lizénák tagolták. A déli hajófalon — a lizénák közötti három mezőben — egy-egy (összesen három) félköríves ablak nyílott (7. sz. kép). Feltehetően ilyen ablak tagolta a szentély keleti, esetleg a déli falát is. A templom bejárata ekkor is a nyugati oldalon nyílott és a román kapuhoz tartozhatott az a szárkő, amit a barokk oltármensa elbontásakor találtak (8. sz. kép). Hogy tornya volt-e a románkori templomnak, azt, mint az előzőekben láttuk, ma már nem tudjuk megállapítani. Előttünk áll tehát egy jellegzetes kis falusi románkori templom, a maga egyszerűségében is kedves voltában. Az épület részleteit vizsgálva egy kiérett, míves, nagy mesterségbeli gyakorlatot tükröző alkotást látunk. És hogy mikor épült ez a templom, annak pontos megközelítéséhez vizsgáljuk mégegyszer végig az épület jellegzetességeit, keressük meg analógiáit. Alapozása: speciális; döngölt agyagba rakott lapjára, majd élére állított 6x17x36 cm. méretű téglákból készült (3. sz. kép, „B—B" metszet). Ilyen alapozást figyeltünk meg a közeli templomok kutatásakor, így a bagodvitenyédi kerektemplomnál,

42 a somogyvámosi templom első periódusánál/'

3 A csatári templom és a dobronhegyi kápolna kutatásánál is ilyet tapasztaltunk, 4-Valter Ilona : Pusztuló románkori kerektemplom Bagodvitenyéden. Műemlékvédelem. 1967/2. 73—74. 43 Valter Ilona: Somogyvámosi templomrom. Műemlékvédelem. 1975/2. 87.