Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Valter Ilona: A zalalövő-zalamindszenti ?. k. templom kutatása

san azonos a román hajó falszélességével: 0,97 m. Ha ezt hozzámérjük a feltárt szentélyfaldarabhoz, úgy megközelítő pontossággal kiszerkeszthetjük a románkori szentély vonalát (2. sz. kép). Félköríves szentélyre gondolhatunk csak. A 11. sz. kutatóárkot a templom külső oldalánál, a szentély és a hajó csatlakozásánál nyitottuk. A domb széléig átmetszettük vele a templomkertet. A temető kerítőfalának alapjait, de annak még nyomait sem találtuk. A déli hajófal döngölt agyagba rakott románkori alapozását figyelhettük meg az árokban, a barokk szentély falelválását, valamint a középkori külső terepszintet. b) Falkutatás. A templom belsejében kezdtük meg, ahol 0,50 m-es kutatósávval kerestük a románkori vakolatot, középkori freskót, és figyeltük a falelválásokat. Sem freskót, sem románkori vakolatot nem találtunk, mert a barokk átépítéskor leverték a vakolatot. A tégláig letisztították a falakat, amelyek rendkívül vizesek voltak, ezért az egész belső térben nekünk is le kellett teljesen vernünk a vakolatot. A téglafal szövetéből világosan látszott, hogy a templom hajója teljesen románkori. Az ülőfülkéket is letisztítottuk. A két csúcsívet elválasztó féloszlop nem idomtéglából készült, hanem falazótéglából, és építés után faragta a mester félhenger alakúra. Az északi diadalívpillérnek csak az alapja román, a többi barokk, a déli diadalív a párkányig románkori. A párkány fölött a falelválás jól mutatja, hogy az eredeti diadalívnek csak falcsonkja maradt meg. A diadalív nyomott félkörívét a barokk helyreállításkor alakították ki (4. sz. kép). A vakolat leverése után derült ki, hogy a nyugati fal déli részén is volt egy félköríves fali fülke, amit a kapu barokk átalakításakor félig elbontottak, a másik részét befalazták. A déli hajófal kétharmadát kitöltik az ülőfülkék, kapura utoló falelválás a szabad egyharmad részén sem mutatkozott. A kívül megszakítás nélkül végighúzódó lábazat és az egységes román falszövet mutatja, hogy a déli oldalon nem volt kapuja a román templomnak. Ebből következően a templom eredeti bejárata is a nyugati oldalon volt. Ma ennek már nem találhatjuk nyomát. A barokk átépítéskor annyira megszélesítették a kapunyílást, hogy a románkori bejárat nyomait teljesen eltűntették. A nyugati fal belső középső része a falkutatás tanúsága szerint nagyarányú pusztulás nyomait mutatja, a kapu fölötti fal közepén barokk kiegészítés. A gerendára fektetett barokk fakarzat megnehezítette a kutatást és szinte lehetetlenné tetté a fotódokumentáció elkészítését. Megfigyelésünk az, hogy a templom nyugati fala középen erősen megrongálódott a török időkben, és a barokk helyreállításkor a lepusztult részeket újrafalazták. A kaput is kiszélesítették, a nyugati fali fülkéket eltűntették. A templom szentélye alapjaitól kezdve barokk. 6,5x16x30 cm méretű téglákból készült. Északi és déli falába egy-egy kis félköríves fülke mélyed. Közülük az egyik szentségtartó volt, a másik feltehetően a miséhez szükséges kellékek tárolására szolgált, mivel sekrestyéje nem volt a barokk templomnak.