Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Horváth László: Kelta temető leletmentése Miklósfán
juk ide. A kis talppal rendelkező amphorák azonban kétségtelenül más típust képviselnek. A miklósfai példány analógiáit Szlovákiából, Morvaországból ismerjük. 20 A leletanyag részletesebb vizsgálata után megállapíthatjuk, hogy a feltárt sírok a LT/C2 periódusra keltezhetők. A 6. sír edénye viszont már a LT/D periódus elejére utal. Ezek alapján fel kell tételeznünk, hogy a miklósfai temetőt aránylag rövid ideig használhatták, az i. e. II. század második felében. A Miklósfán feltárt sírok szórthamvasztásos temetkezések voltak, míg az 1. sír rítusa bizonytalan. A halott elhamvasztásának szokása az újabb ásatások tanúsága alapián már a LT/B periódus idején megkezdődik, mégpedig olyan síroknál, amelyeknél feltétlen kelta ethnikumra kell gondolnunk. 21 A hamvasztás megjelenése valószínűleg nem minden esetben kapcsolható bizonyos ethnikumhoz, inkább egy általános szokás elterjedésére következtethetünk. Kétségtelen, hogy a nyugati kelta területeken a csontvázas, míg a keleti régióban a birituális, temetkezési szokás uralkodott, majd a hamvasztás túlsúlyba jutása a jellemző. A kérdést még nem tudjuk egyértelműen megoldani. A korai temetők intenzívebb kutatása, valamint nagyobb terület átfogó vizsgálata után kaphatnánk csak választ kérdésünkre. A temetkezésekkel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy egyes temetkezési szokások (pl. kőpakolás. a temetkezés rendszere,. . .) évszázadokig használatban voltak, mutatván a hagyomány őrzését.2 Ezek után felvetődik a kérdés, hogy milyen ethnikumot kapcsolhatunk a miklósfai temetőhöz? A mai Zala megye korai kelta lelőhelyei a megye északi felén helyezkednek el (Andráshida, Zalaszentgrót, Felsőrajk, Zalaszentmihály). Mindegyik korai kelta lelőhely olyan fontos földrajzi helyen fekszik, amelyeknek egykor feltehetően stratégiai (átkelőhelyek?) szerepük lehetett. 223 Ez a kép összhangban van a Dunántúl északi felén levő lelőhelyek elhelyezkedésével. Az elfoglalt terület déli határát nagyjából a Balaton—Velence vonala képezhette. Az ettől délre eső területen kell feltételeznünk a koravaskori lakosság még le nem igázott részét. 23 Zala megye területéről, a kelta foglalást közvetlenül megelőző időszak leleteit eddig nem ismerjük, amit a kutatás hiányával kell magyaráznunk. Mindenesetre nem lehet véletlen az, hogy a Dunántúl északi felének déli határával nagyjából egy vonalban helyezkednek el a korai lelőhelyek és itt sem nyúlnak délebbre. A megye területét a LT/C periódus elején foglalják el teljesen a kelták, hasonlóan a Dunántúl déli részéhez. 2 '' Temetőiket zömmel a megye déli részén találjuk (Magyarszerdahely, Lispeszentadorján, Galambok, Oltárc, Kissziget), 2n J. Filip. i. m. 196—197. 21 Rezi-Rezicseri homokbánya területén (Veszprém m.) feltárt temetőben többször találkozhattunk ilyen ritusú sírral. A temetőt a Kelta Corpus I. kötetében közöljük. 22 Pl. : A Rezi-i temető L/B periódusú sírjánál néha kőpakolást is használtak és ez a szokás a LT/C L > periódusra keltezhető síroknál is megmaradt. 2J a András Uzsoki, Die siedlungsgeschichte der La Téne В— С période des Kimotats Győr—Sopron. MFMÉ 1969—2. 82. 23 Jerem Erzsébet, The late iron age cemetery of Szentlőrinc. AAH 20 (1968), 195. — KKM, 14. M Hunyady 1944. 9.
