Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Dávid Katalin: Adatok Zala megye középkori művelődéstörténetéhez
középkorinak. Az 509 településen belül érdekesen alakult azoknak a helységeknek a száma, amelyek művészettörténetileg értékelhető emlékkel rendelkeztek, vagy rendelkeznek, ami pl. templom, kolostor, vár stb. egykori meglétét jelenti, esetleg későbbi átépítésben, vagy romjaiban ma is láthatóan. 251 ilyen emléket találtunk, amelyből 161 Árpád-kori, 67 bizonytalanul datálható, és 23 a késő-középkori eredetű. Ha arra gondolunk, hogy ez csupán a mai megye területére eső középkori anyagot jelenti és nincs benne a Veszprém megyéhez kapcsolt •— pl. Zalavár, Tihany, Sümeg, Keszthely stb. — vagy a Jugoszláviához tartozó —pl.Csáktornya, Buzádtornya, Láncréttornya stb. — emlékanyag, akkor világos, hogy a középkori Zala gazdag kiépített területe volt hazánknak, de olyan, amely a történelem folyamán hatalmas károsodást szenvedett. 4 Az elpusztult anyagra abból a néhány megmaradt emlékből következtetünk, amelyek országos viszonylatban is jelentősek: pl. Kallósd temploma, vagy a két újabban helyreállított templom, Zalalövő—Mindszent XII. századi temploma és Hottó—Szentmihályfa Árpád-kori temploma. Mindhárom kis falusi templomnak épült. Mindszent első említése a XV. század eleje, tehát az Árpádkorból nem ismerhetjük, csupán temploma datálja a korai magyar középkorba. Kallósd a zalai vár földje volt és 1260-ban került a megnemesített komári Orosz fiainak kezébe, s kisnemesi birtok maradt egészen a XIV. század második feléig. Templomát említi a pápai tizedjegyzék, ami szerint papja 2 garas adót fizetett. Ez mindössze 8 báni dénárnak felelt meg, tehát semmiképpen nem tartozott a nagyobb jövedelmű plébániák közé. A templom Szent Miklós tiszteletére volt szentelve. 5 Szentmihályfalváról sem maradt Árpád-kori említés, 1410-ben tűnik fel a Salamonvári birtokok között és 1423-ban már lakatlannak mondják. Példaképpen említettük ezt a hármat, hogy felidézni tudjuk az egykor volt emlékeket. 161 Árpád-kori emlékről beszéltünk, de ezek között olyan reprezentatív kulturális központok is voltak, mint a hahóti, 0 a rajki monostorok, a szemenyei ferences kolostor, mindhárom a Hahót nemzetség tulajdonában. Ugyancsak hozzájuk tartozott Peleske, Búzád-sziget vára. Majd Szentgrót vára és temploma, a türjei monostor, a keresztesek monostora Újudvaron, a kapornaki bencés apátság, a kerkaszentmiklósi vár, amely a XII—XIII. századi Dunántúl egyik legjelentősebb nemzetségének, az Atyuszoknak birtokában volt, a csatári monostor, a reszneki vár stb. Mindezek analógia nélkül állnak a megyében, nem maradt semmi, megközelíteni egykori pompájukat. Az említett három templom csupán a kistelepülések egykori építészeti világát engedi felidézni. Mi az oka a középkori emlékek ilyen mérvű pusztulásának és ezen belül elsősorban érdekel, hogy mi lett a sorsa az Árpád-kori anyagnak? Az Alföldön 4 Holub gyűjtésében még hozzávetőleg 250 olyan település van, melyet ő a mai megyei területére topografizál, de amelyet egyelőre nekünk nem sikerült pontos helyhez kötni. Ezekből hozzávetőleg még 50 Árpád-kori eredetűre számítunk és megközelítőleg 10 Árpád-kori művészeti emlékre következtetünk. 5 Mai titulusát, Szent Annát, az 1740-es években történt renoválás után kapta. 6 Eredetében és történetében egyik legérdekesebb, ma még meg nem oldott problémája az Árpád-kori Zalának.
