Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

zalavári terepviszonyokat az elmélet szerzői nem ismerik) periodizáció felállításához is vezetett, ezt a periodizációt pedig a „kulcspozíciót" jelentő planírozási réteg („R") valóságos viszonya a cölöprendszerhez és a kőbazilikához nem bizonyítja.**

9 A Récéskút-szigeten feltárt temetkezések kérdését az „állványelmélet" továbbfejlesztett variációja (Szőke B.) az elmélet igazolásának szolgálatába állítva kezeli: koncepciója végeredményben az, hogy a kőbazilika az első szakrális épület a szigeten és a 9. században épült, az „állványszerkezet" pedig a bazilika 11. századi (Szt. István kori) átépítésével van kapcsolatban, a temetkezések a bazilika fennállásának bizonyos periódusaira datálhatok: 9—10. majd 11. század.

50 A másik kérdés a récéskúti emlékanyaggal kapcsolatban az Árpád-kori templomépítés történeti körülményeinek magyarázata, mely Győrffy György részéről hangzott el.

51 Győrffy részben abból indul ki, hogy Zalavár a 11. században még nem volt ispáni székhely. Kolon várból csak a 11—12. század fordulóján tették át az ispán székhelyét, tehát akkor, amikor a belső vár már foglalt volt (monostor). A másik kiindulópontot az képezi, hogy a várispáni szervezet egy esperességgel volt kapcsolatos. „Ha Zalavár Szent László korában vált megye és esperesség székhelyévé, feltehető, hogy az esperes ekkor egy tekintélyesebb templomot épített vagy kapott, és így gondolhatunk arra, hogy a récéskúti bazilika a zalai esperesé volt: az esperesnek a veszprémi káptalanba való költözése után pedig mint Zalavár falu plébániája fungált tovább. Az esperesi templomnak külön szigeten való létesítését indokolja, hogy Zalavár, mint királyi monostor faluja, nem a veszprémi püspök, hanem az esztergomi érsek alá tartozott, míg a veszprémi káptalan alá tartozó zalai esperesnek az apát hatásköre alól mentes zalavári területen kellett templomot építenie." Győrffy György a kérdést nem tartja véglegesen lezártnak: „...a felvetett kérdések végleges eldöntése a zalavári ásatások továbbfolytatásán múlik"

53 véleménye szerint és ezt nem csupán a récéskúti bazilika problematikájára tarthatjuk érvényesnek. Nyitott kérdések várnak megoldásra, akármelyik zalavári lelőhelyen elért eddigi eredményeinket vesszük számba. De ezek a kérdések egy nagy kérdéskomplexum, a Mosaburg—Zalavár problematika részletkérdései, melyeket csak ebből a szempontból lehet vizsgálni, értékelni. Ez azt is jelenti, hogy az egyes lelőhelyek feltárása a lelőhelyek egymással összefonódó problematikájának függvényei és ugyanez vonatkozik az egyes lelőhelyeken elért eredményekre is. Lényegében mindez világos volt a tervszerű kutatás megindulásakor is, de az azóta elmúlt 30 év eredményei mindjobban bizonyítják egyrészt a szemléleti mód helyességét, másrészt annak a szükségességét, hogy a Mosaburg—Zalavár lelőhely-komplexum tervszerű kutatása biztosítva legyen. Ennek a tervszerű munkának nehézségeire, mint a kutatás problematikájának egyik oldalára, nem térek ki részletesebben (a feltárás „szaggatott" periódusaira vonatkozó adatokról már volt szó). De megjegyezhető, hogy a terep adottságai, a századok óta szinte folyamatos pusztulás, az ásatókat néha szinte reménytelennek látszó feladatok megoldása elé állítják. Űgy gondolom, hogy ebből a szempontból sem érdektelen, ha befejezésül egy 130 éve megjelent írás néhány, a Várszigetre vonatkozó mondatát idézem: Dolezsalek Antalnak