Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról
levő korábbi temető (9—10. sz.) felső rétegeit részben eltávolították, viszont az apátság egy be nem épített részén a temekezés tovább folytatódott egy ideig. 23 A fentebbi következtetések megalapozottak. Viszont a 11. századi „északi sírcsoport" arra utal, hogy az Árpád-kori temetkezések helyileg jobban differenciálódtak, mint azt Fehér Géza az 1953-ig elért eredmények alapján gondolta. A Várszigeten kívüli adatok is erre vallanak, az ú. n. „községi temető" 25 mellett a récéskúti bazilika környékén újabban előkerült sírok is. 25 Fontos körülmény, hogy úgy a récéskúti bazilikánál, mint a Várszigeten feltárt 11. századi sírok, egy korábbi és folyamatosan használt temető felső rétegeként jelentkeznek, ami annyit jelent, hogy problematikájukat a korábbi, 9—10. századi rétegek, illetve a 9. századi templom kérdéseitől elvonatkoztatva vizsgálni lehetetlen, de ugyanakkor a 9. századi problematika sem vizsgálható a területen mutatkozó kontinuitás figyelembe vétele nélkül. 26 Az 1951—1954. évi ásatások eredményeinek feldolgozásakor megkíséreltem, hogy a Vársziget 9—11. századi temetkezései, a sírrétegek által bizonyított temetkezési folyamatosságból kiindulva a 9. és 11. századi templomok helyét meghatározzam. Véglegesen tisztázva, hogy a feltárt 9—10. századi sírok csak egy temető legkeletibb részét jelentik, feltételeztem, hogy 1. A 9. századi templom, mely az utóbbi temető 9.századi rétegének „centrumát" jelenti, valószínűleg a homokgödörtől nyugatra lehetett, olyan területen, mely a Vársziget jelenleg legmagasabb pontja, és ahol felszíni törmelék is jelentkezik; 2. A 11. században a 9. századi templom körül keletkezett és a 10. században folyamatosan használt temető egy részét a 11. században „lekapcsolták", hogy ott az apátságot, illetve „belső várat" felépítsék. A temetőnek ez a része tehát részben megsemmisült, kivéve egy kisebb területet, ahová a 11. században is temetkeztek, egy újonnan épített templom (kápolna) körül (az arany hajkarikás lelet alapján magasabb társadalmi réteghez tartozó személyek). Vagyis ezek a sírok („déli csoport") tulajdonképpen egy, régi temető helyén épített templom mellett keletkezett „új" temető sírjainak foghatók fel. 3. Az 1954-ben ismertté vált ,,északi sírcsoport" arra figyelmeztetett, hogy egy köznépi jellegű temetkezés ugyanakkor az apátság falain kívül is volt, az apátság közvetlen közelében. Ezeket a 11. századi sírokat a „régi" temető folyamatos használatával magyaráztam: annak a temetőrésznek a 11. századra átnyúló használatával, melyet az apátság építése teljesen érintetlenül hagyott. 4. Mindemellett feltételeztem a 9. századi templom fennállásának kontinuitását, átépítését a 11. században. 21 ' Mindez azt jelenti, hogy a Várszigeten, az Arpádkori kápolnán kívül, két templom létezését tételeztem fel a 11. századra, melyek közül egyik az „új" kolostorral állhat kapcsolatban. 2 ' Tegyük fel a kérdést: mennyiben szükséges a fentebbiek változtatása, kiegészítése annak alapján, hogy a Turco-féle vár lokalizálásával és hogy a 11. századi „belső vár" lezárásával egy 11. századi templom helyét a „'belső vár" területén meghatározhattuk? Talán egy kérdést tekinthetünk megoldottnak: a 11. századi sírok „déli csoportja" több mint valószínű ehhez a templomhoz „köthető". Az „északi sírcsoport" kérdését azonban ez még nem oldja meg. Mi a helyzet a 9. századi templommal kapcsolatban? Tekintetbe véve a szakrális helyek általánosan megfigyelt kontinuitását, feltételezhető, hogy a „belső vár" területére lokalizált 11. századi templomnak 9. századi „helyi előzményei" vannak, vagyis, hogy a 9—10. századi sírok „centruma", a 9. századi templom
