Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

eltűnése" (874?) a frank kormányzat iránti hűség megszegésével áll kapcsolatban.

9 Továbbra is a IX. század történeti kérdéseinél maradva, a század utolsó harmadának problematikája mondhatni összefonódik az ún. Nagymorva birodalom kérdéseivel: lehet-e arról szól, hogy a frank uralom a nyolcvanas években megszakadt Pannoniában, vagyis arról, hogy a morva expanziónak a mai Dunántúl, vele együtt Mosaburg is áldozatul esett? Annak okát, hogy ebben a kérdésben a szélsőséges és ellentétes vélemények, sok esetben kritikátlan átvételek sorozata alakult ki, részben a támpontul használható forrásadatok gyér, egyben homályos voltában kereshetjük. A rendelkezésre álló forrásadatokból ugyanis csupán két biztos támpontot tudunk kiválasztani: 1. 883—884-ben a morvák betörnek Pannónia területére melynek a Rábától keletre eső részét is pusztítják; 2. 896-ban Pannónia Mosaburggal együtt biztosan frank kézen van. Az egykorú források semmit sem mondanak arra vonatkozólag, hogy a két évszám közé eső 12—13 év alatt Pannónia a morva birodalom része lett volna, a többi forrás pedig, melyből egyes kutatók egy tartós morva megszállásra következtetnek, hományos adatokat, illetve tárgyi tévedéseket is tartalmaz. A század utolsó harmadára vonatkozóan a legvalószínűbb, hogy Kocel egykori területének sorsa az „Ostland" felső vezetésében beálló változások függvényeként alakult: adataink arról vannak, hogy 876 körül Pannónia és Carantania kormányzása Arnulf kezében egyesült (az újabb történetkutatás valószínűsíti, hogy Arnulf hatalmi területe Alsó Pannonián kívül a Rábától nyugatra fekvő terület déli grófságára is kiterjedt, míg az északi grófság ebben az időben, 882-ig Arbo kezén volt). Arnulf „korszakát", egyben a Dunántúl karoling-kori történetét a magyar honfoglalás zárja: 900-ban Pannónia birtokbavétele befejeződött. Azt az eseményt, hogy Arnulf Pannónia és egyben Mosaburg védelmét 896-ban a DrávaSzáva közének szláv főnökére, Brazlavra bízta, Alsó Pannónia valamiféle „önállósodásával" kapcsolatba hozni nem lehet.

10 Mosaburg sorsára konkrét adatunk ismét csak a XI századra van: Szent István megalapítja a zalavári bencés apátságot (1019?), melynek patrociniuma, Szent Adorján, egyik IX. századi mosaburgi templom patrociniumával azonos. A modern történetkutatás előtt nem kétséges, hogy ez a patrocinium-folytonosság a terület életének bizonyos kontinuitásával függ össze, bár ez utóbbi magyarázatában különböző vélemények alakultak ki. Lényegében két nézet áll egymással szemben. Az egyik vélemény a továbbélő helyi keresztény népesség („szlovén") közvetítő szerepét hangsúlyozza az Adorján kultusz, illetve reliquia megőrzésében, míg a másik szerint a zalavári apátság Adorján patrociniuma egy IX. századi bajor szerzetesi település folyamatos életét bizonyítja a salzburgi érsekség területén.

11 A további Árpád-kori adatokra, melyek alapján a kutatás Zalavárt mint az Árpád-kori Zala megye székhelyét is számontartja, kitűnő monografikus feldolgozásokat ismerünk, ami Zalavár késő-középkori történetére is vonatkozik.

12 Csak két adatot emelek itt ki. Zalavár a török hódoltság korában a végvár szerepét tölti be, sorsa a XVIII. század elején ugyanaz, mint a Balatonkörnyék végváraié: I. Lipót császár rendeletére 1702-ben felrobbantják. Nagy-