Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról
CS. SÓS ÁGNES: MEGJEGYZÉSEK A ZALA VÁRI ÁSATÁSOK JELENTŐSÉGÉRŐL ÉS PROBLEMATIKÁJÁRÓL A második világháború után meginduló hazai régészeti kutatások problémafelvetéseire jellemző történeti szemléletnek köszönhető, hogy a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző időszak komplex vizsgálatának hiánya, egyben fontossága reflektorfénybe került. Mindjobban világossá vált, hogy a megtelepedett magyarság történetében a korai századok helyes értékeléséhez elengedhetetlenül szükséges a helyi előzmények ismerete, a maguk sokrétűségében és ennek megfelelően minden oldalról megközelített kérdéskomplexumként kutatva. Ebbe a kérdéskomplexumba tartoznak az ethnikai tényezők, így a magyarországi IX. századi szláv népesség történeti szerepével kapcsolatos kérdések is. Abban, hogy az alapvető kérdések megoldásához a régészet már eddig is új és fejleszthető forrásanyagot tudott a kutatás rendelkezésére bocsájtani, első sorban az 1955-ben elhunyt Fehér Géza munkásságáé az érdem, aki első és legfontosabb feladatnak Zalavár— Mosaburg feltárását tartotta. 1 Ennek több oka volt. Az írott forrásanyag lehetőséget nyújt arra, hogy egy olyan történeti adatokkal is „igazolt" IX. századi település feltárása szolgálhasson a további kutatások támpontjául, mely egyben az ú. n. „pannonszláv hercegség" központja. Vagyis Mosaburg feltárásával nem csupán egy IX. századi település belső struktúráját ismerhetjük meg, hanem ezen túlmenően, a IX. századi Pannónia történeti problematikája vlágítható meg új oldalról. Továbbá: Zalavárra vonatkozó későbbi forrásadataink megadják annak a lehetőségét, hogy egy IX. századi, központi jelentőségű településkomplexum további sorsát követni tudjuk, de lényegesebben szélesebb alapokon, mint arra az írott forrásadatok lehetőséget nyújtanak.- Ennek jelentőségét a magyar történelem szempontjából nem kell különösebben hangsúlyozni. A problematika csak egyik oldalát kiemelve: nem kevesebbről van itt szó, mint többek között a magyarság és az általa itt talált, részben szláv összetételű népesség között kialakult kapcsolatok, a hatások és kölcsönhatások összefüggéseinek megközelítéséről a régészet segítségével. Számbavéve minden addigi feltárást 3 elsősorban az előbbiekben vázolt, lényegükben a magyar történettel összefüggő kutatási szempontok azok, melyeken keresztül az 1951-ben Fehér Géza vezetésével induló ásatások ú. n. hézagpótló kutatásokká váltak. Ezek az ásatások viszont mint közvetlen előzmé-
