Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Szőke Béla Miklós: Zala vár

— rckonvonásairól van szó. melynek azonban a helyi történeti, kulturális előzmények egy sor egyedi, színező vonást is kölcsönöznek. összefoglalva a mondottakat: Zalavár kutatásában alapvető fordulatot hoztak a felszabadulás óta megindult ásatások. Kritikai áttekintésünkkel nem ezen kutatások értékét és eredményeit szándékozzuk megkérdőjelezni, mindössze értékelésükhöz szerettünk volna néhány új szempontot felvetni. Elvi kiindulásunk az volt, hogy ebben a korszakban a régészeti jelenségeket nem értékelhetjük etnikai alapokból kiindulva — különösen nem egy hatalmi, közigazgatási központ esetében.

141 Másrészt különös óvatossággal kell kezelnünk, s újra. s újra felül kell vizsgálnunk az ásatás és feldolgozás során egyébként hasznos „mankókat" adó munkahipotéziseket. Ezek alapján kritikai áttekintésünk eredményei: 1. A Zalavár—várszigeti temető legalsó rétegében az ún. nagykoporsós sírokat sem a régészeti, sem az antropológiai vizsgálatok alapján nem köthetjük — frank, vagy szláv — etnikumhoz. Az itt talált leletek egyrészt a frank birodalom egész keleti határterületén előfordulnak, másrészt importtárgyakként értékelhetők. A különleges gonddal történt eltemetés és a tárgyak viszonylag nagyobb értéke csak társadalmi különbségek visszatükröződéseként értékelhető. Ez alapján pedig a temető bizonyos etnikumhoz kötéséből kiinduló gondolatmenetek is revízió alá szorulnak. 2. A zalavár—récéskuti bazilika rétegviszonyai a következő kronológiai sorrendet mutatják: az első megtelepedés a szigeten a IX. sz. közepén történhetett. Ekkor építik fel a kőbazilikát, s ekkor — vagy csak igen kevéssel előtte — jön létre az S—

С—T réteg „települése", melyet Cs. Sós Á. a VIII—IX. sz. fordulójára keltezett. Ezt követően megszűnik (?) ez a „település", s e „település" rétegébe kerülnek a templom körüli temető sírjai. A temetkezés rövidebbhosszabb ideig a honfoglalás után is folytatódhatott, bár a bazilika első pusztulása igen valószínűen ezzel a történeti eseménnyel hozható kapcsolatba. A bazilikát a XI. sz. elején építették újjá, és ekkor keletkezhetett az a bontási és építési állványzat is, melyet Cs. Sós A. fatemplomokként interpretált. 3. A zalavári településegyüttes történeti—topográfiai képének rekonstruálása (bár viszonylag gyér adatok állnak rendelkezésre) — főként a nagymorva sáncvárak alapján — több nemesi udvarból álló településegyüttes feltételezését engedi meg. Nem értékelhető azonban a W. Hensel által felállított kate1/11 Utalnék itt egyrészt arra, hogy a Balaton nyugati felén a római kor óta igen erős etnikai keveredés mutatható ki a régészeti leletek alapján, másrészt a CBC olyan egyértelmű kijelentésére, hogy Pribina, miután beneficiumként a „valamikari" Pannónia inferioris egy részét „circa fluvium qui dicitur Sala" megkapta, „tunc coepit . . . munimen aedificare in quodam nemore et palude Salae fluminis et circumquaque populos congregare ac multum ampliari in terra illa." M. Kos 1936. 136.