Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Valter Ilona: A zalalövő-zalamindszenti ?. k. templom kutatása
VALTER ILONA: A ZALALÖVŐ-ZALAMINDSZENTI R. K. TEMPLOM KUTATÁSA Zalalövő nyugati részén, az Öriszentpéterre vezető országút mellett, a Zala folyó partján fekszik a hajdan önálló Zalamindszent község. 1926-ban csatolták Pusztaszentpéterrel és Zalapatakával együtt Zalalövőhöz és ma már csak egy-két házhelynyi szabad térség választja el jelképesen tőle. Zalamindszent község története A középkorban több Mindszent nevű község volt Zala megyében. Nevükét Mindenszentek tiszteletére szentelt templomukról kapták. Az okleveles adatokkal való azonosításuk, helyhez kötésük nem könnyű feladat. A legkorábban 1253-ban említenek egy Mindszent nevű községet templomával együtt. A Zala folyó mellett feküdt, s az oklevél szerint az e községből való Enok fiai a Zala folyó Csama nevű szigetén levő földjük felét eladták Raj к Márk comesnek. 1 Csábító lenne, hogy e Zala folyó partján fekvő Mindszentet a Lövő melletti községgel azonosítsuk, de a későbbi adatok részletes vizsgálata ezt nem teszi lehetővé. A Mindszent faluhoz tartozó Csama szigeti birtok többször képezte vita tárgyát, s az oklevelek a szomszédos birtokosokat említik tanúként a vitában. Ezek között volt Herránd fia Péter fia Pál, akinek birtoka — egy 1334-es adat szerint — Csány és Mindszent között feküdt. 2 Egy 1385-ből származó, a Mindszenti család osztozkodását tárgyaló oklevél Mindszent közvetlen szomszédságában említi Poklos Gétye falut és Hosszú falut.' 3 Mindezek alapján teljes bizonysággal állíthatjuk, hogy az 1253ban említett Mindszent falu Zalacsány—Gétye—Zalaapáti környékén feküdt a Zala partján, és feltehetően már a XVI. században elpusztult. 1299-ben Gugmindszente más néven Hörtelen nevű falut említik, ez minden bizonnyal a Kanizsa melletti Mindszent pusztával azonos. 4 1 Holub III. 514. — Z. О. I. 24. „de villa ecclesie Omnium, Sanctorum de iuxta Zala..." 2 Holub III. 515. — Z. О. I, 177., I. 286. 3 Z. О. II. 202—204. 4 Holub III. 514. — Hazai Okmánytár VII. 272—274.