Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

Deák Ferenc levele 1843. augusztus 29-én Kerkápoly István, Zala megyei első alispánhoz,

Deák párthívei is a korteskedésnek szokásos, de nem szép eszközeit (etetés, itatás, megvesztegetés) igénybevették. Döntő érve az, hogy őt akarják távoltartani az országggyűléstől és személyének kiküszöbölése céljából támadják az eszmét. Jól érzi, hogy valójában ez a kormány szándéka, és erre olyan eszközt használnak, ami alkalmas a bocskoros nemesség megmozgatására (a nemesség megadóztatása), noha Bécsnek Mária Terézia óta törekvése lenne a nemesi adómentesség felszámolása. De ezt az eszközt is felhasználják, hogy Deákot távoltartsák. Ez elől akar kitérni, hogy ne adjon alkalmat az eszme támadására. Meggondoltabb politikus annál, hogy az agitációnak Bécsből elindítását még csak meg is említse, hisz az erőszak nem kisebb, mint Wesselényi, Kossuth, Balogh elleni nota perek esetében volt, melyek ellen épen Deák hadakozott legélesebben, de soraiból kitűnik, mire gondol, mert egyetlen szóval sem utal arra, kiknek, miért lenne érdeke, hogy őt az országgyűléstől távoltartsák. De élesen fogalmazza meg azt az aggodalmát is, hogy a személye ellen felkeltett gyűlölet újabb utasításváltoztatásokat vagy pótutasításokat eredményezhet, amiknek az lenne a következménye, hogy követi székét az országgyűlés közepén lesz kénytelen ootthagyni, ami Tolna megyében meg is történt az 1839—40-es országgyűlésen (Braun Sándorné dolgata, a Tanulmányok Tolna megye történetéből sajtó alatti kötetében). Ilyen körülmények között, mikor fél szemmel mindig saját megyéjére kell figyelnie, nem vállalkozhat az országgyűlésen előre látható nagy küzdelmekre (pl. a Büntetőtörvénykönyv javaslatának úgynevezett kisebbségi szövegének érvényesítésére, az esküdtbíráskodás kivívására). a szerkesztő