Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

MÁTHÉ GÁBOR: DEÁK FERENC EMLÉKÉNEK TÖRVÉNYBEIKTATÁSA (1876: III. tc.)

MÁTHÉ GÁBOR: DEÁK FERENC EMLÉKÉNEK TÖRVÉNYBEIKTATÁSA (1876: III. tc.) „És én mégis azt mondom önnek, e téves, e meghiúsult mű a legbámulatosabb revelátiója Deák mind nagy eszének, mind nemes jellemének." (Kossuth levele Helfy Ignáchoz, 1876. február 14.) I. 1. Deák Ferenc elhunyta alkalmából az uralkodó — 1876. január 29-én — legfelsőbb kéziratot bocsátott ki, amelyet Wenckheim Béla, a király személye körüli miniszter táviratban küldött meg á magyar miniszterelnöknek.

1 Tisza Kálmán egyidejűleg gondoskodott a „kézirat" másolatának a képviselőház és a főrendiház elnökeihez történő juttatásáról. Az országgyűlés két házában a hivatkozott napon jelentették be Deák halálát. A képviselőház 81. ülésén Ghyczy Kálmán elnök méltatta „.... a nagy férfiú 40 évet meghaladó nyilvános pályáját, ... az országos ügyek törvényOrszágos Levéltár (a továbbiakban: OL) K 26 ME 141/1876, Lásd még: Képviselőházi Irományok V. köt. 1876. 3—14. pp. A miniszterelnökhöz intézett legfelsőbb kézirat: „Kedves Tisza! Deák Ferenc halála nagy gyásszal tölti el az országot. Én is mélyen meg vagyok hatva, s nem lehet, hogy ki ne mondjam, mily őszintén osztozom az általános fájdalomban — mily sajnosán érzem magam is, veszteségét e férfiúnak, ki egész életét a közjónak szentelvén a trón és haza iránti hűsége, tündöklő jellemtisztasága és polgári erényei által oly nagy mértékben kiérdemelte fejedelmének szintúgy, mint polgártársainak bizalmát és szeretetét. Államférfiúi érdemeit a történet fogja megörökíteni. Hírneve az országban, s annak határain túl is fenn fog maradni és emléke áldva lesz. Hálás elismerésem követi őt sírjába, melyre itt küldök egy koszorút. Kelt, Bécsben, 1876. évi január 29-én Ferenc József sk."