Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - A politikai hadművészet formái és formaváltásai
Közte és a hirtelen léptű reformerek között — önműködően — egyfajta politikai „munkamegosztás" formálódik ki az országgyűlési küzdelmek menetében. Deák ugyanis a reformellezénk táborában inkább a háttérből irányít. Ha kell csendesíti a felhevült kedélyeket; többnyire óvatosságra int a főrendek és a kormány ellen irányuló szükségtelenül éles hangnem ellen. 130 Ugyanakkor rugalmas a politikai harc megválasztott eszközeiben, szívós a reformok védemében. A gyorsléptűek — nélküle — aligha jutottak volna előre a reformok útján, de azok bátor kezdeményezései nélkül Deák sem tudta volna megőrizni sajátos politikai pozícióját; kifejteni a reformokat változatos módszerekkel támogató — még az időleges visszavonulás határáig is elmenni képes — különleges politikai tevékenységét. Deák ugyanis nemcsak elvi álhatatosságával, taktikai érzékével, de a mindenkori politikai körülményekhez igazított, széles skálán mozgó harci módszereinek mesteri alkalmazásával is egyre inkább kitűnik küzdőtársai közül. 131 A politikai hadművészet formái és formaváltásai Deák politikájának lényegét a törvényesség védelmében jelölték meg egykor. 132 Valójában politikájának egyik sarkpontja a nemzeti érdekegyülést szolgáló „szabadság és tulajdon" liberális ihletésű eszménye. Utolérhetetlen jogi ismereteit és tudását ennek az eszmének a szolgálatába állítja. A törvényekkel való politikai operálás jellegzetes harci módszere, de mindig a társadalmi m Az 1833. november 13-i kerületi "ülésen a rendek válaszüzenetet készítenek az úrbéri felirat tárgyában a felsőtáblához. Deák arra inti a kemény szavú radikálisokat, hogy „feleljünk... mérsékléssel, illendően és azon méltósággal, melyet helyeztetésünk megkíván ..." (O. T. II. k. 391—392. 1.) 131 Deák Ferenc politikusként ismeretlenül kerül az országgyűlésre. A már sok politikai tapasztalattal rendelkező és ezért társai közt az alsótáblán meglehetős tekintélynek örvendő Pázmándy Dénes, komáromi követ, a diétára érkező Deákot még jóindulatú, ám vállveregető fölénnyel fogadja. Az országgyűlés közepétől, főként pedig az 1835. esztendő elejétől, már Deák az alsótábla liberális ellenzékének vezére. Ebben a körülményben több ok is közrejátszik. A tettrekész, kemény akaratú szervezőt, Wesselényit, aki az alsótábla liberálisainak egy szűkebb csoportjával állandó érintkezést tart, az események az erdélyi országgyűlésre szólítják. A „literátor" KÖcseytől, e szűkebb csoport egyik tagjától, minden vezéri hajlam távol áll. A „szerfelett jó" Bezerédy a politikai praktikák útvesztőjében nehezen igazodik el. Az „indulatos" Baloghot senki sem szereti, ha szónoklatait némelyek, kivált az országgyűlési ifjak, bámulják is. Az öregedő Nagy Pál nézetei felett túllép az idő szelleme; a Pálffy-féle zárgondnoki tisztség elfogadása miatt különben is sokat veszít egykori tekintélyéből. Borsitzky és Beöthy nem vezető politikus karakterek. Klauzál pedig még kiforratlan. Kitűnik, hogy a nehéz közjogi kérdések kibogozásának művészetét Deák ismeri a legjobban; a „.prókátor nemzet" gondolatvilágában ő mozog a legotthonosabban. Ezért azután a vezetés, szinte önkéntelenül siklik át az ő kezébe. Hozzájárul ehhez kontemplativ alkata is, amely politikai ellenfeleivel szemben is tárgyalóképességet biztosít számára. (V. ö.: Zichy II. rész, 251—252. 1.; Ferenczi: Deák követi működése... id. m. 162—167. 1.). 132 V. ö.: Ferenczi: I. 103. 1.; . Uő.: Követi működése. 162—163. 1.
