Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - III.Deák közjogi nézetei és szerepe - A politikai jogok
A szólásszabadság Wesselényi Miklós hűtlenségi pere kapcsán került az alsó tábla vitáinak középpontjába. Deák védte a szólásszabadság alkotmányos; gyakorlását az országgyűlésben és a megyei közgyűlésekben egyaránt. Kiterjesztette a vitát a sajtóra is legalábbis alkotmányos jognak minősíti a sajtószabadságot a megyei törvényhatóságok egymás közötti érintkezésében. Felszólalásai egyre közelebb viszik a polgári szabadságeszmékhez: „... a szabad szólás oly kétségtelen s elidegeníthetetlen jussa minden embernek, melyet úgy mint a gondolkodás szabadságát a természettől nyerve viszi magával a társaságba, s csak akkor és annyiban lehet annak tilalmáról szólani, ha és mennyiben positivus törvények által korlátoltatott." Továbbá: „...Szabad alkotmányú országban a polgárok természeti jussait csak világos törvény korlátolhatja, a szabad szólás pedig mind az egész nemzetnek, mind az egyes polgároknak természeti kétségtelen igazuk .. ," 32 Deák híve a szabad sajtónak, felszólal az előzetes cenzúra ellen és a lapengedélyezéséhez mérsékelt kaució elfogadását pártolja. Amikor követjelentésének nyomtatását és terjesztését megtiltják, a Zala megyei közgyűlés tiltakozik a a cenzúra ellen, kijelenti, hogy a helytartótanács rendeletét a könyvvizsgálatra nem fogadja el. 33 Követi jelentésében írja Deák: „Más alkotmányos nemzeteknél a szabad sajtónak vitatásai kifejtenek minden tárgyat, mielőtt afelett a törvényhozás határoz; s mikor az köztanácskozások alá kerül, ismerve van a fennforgó kérdéseknek minden oldala.. ," 34 A reform-országgyűlések vitái előkészítették, megérlelték az 1848. évi 18. tc. elveit, a cenzúra eltörlését és a sajtószabadság deklarálását. Deáknak a vallásszabadság kérdésében kifejtett elvei korának leghaladóbb álláspontját tükrözik. 35 E nézetei segítették a nemzetiségek helyzetének a megértésében is, de alapjában véve ő is részese volt azoknak a hibáknak, amelyek a liberális pártnak a politikai nemzetről szóló koncepciójából eredtek. 36 Deák helyesli, hogy a törvényhozás, bíráskodás és a közigazgatás nyelve a magyar legyen, de első fokon elismeri a nemzetiségek saját nyelvhasználatát és ellenzi, hogy a magyarul nem tudókat kirekesszék a választójogból. Széchenyi nézetéhez áll közelebb azzal a véleménnyel, hogy a magyar nyelv kötelező megtanulására határidőt szabni helytelen lenne. Egyedül a személyes meggyőzést fogadja el. Mérsékeltebb álláspontjában azonban magára marad az ellenzéken belül. 37 Deák a kiegyezés után a nemzetiségi törvénybe felvéteti az egységes magyar nemzet kategóriáját. „Magyarország összes honpolgárai az alkotmány 32 Deák beszédei I. 141., 151. p. 33 Ferenczi I. 201. p. 34 Deák beszédei I. 458. p. 35 A vallás ügyében elhangzott felszólalásában jelenti ki: „... a polgári társaság czéljaival megférő minden szabadságot és így a vallás szabadságát is, sérthetetlen szentség gyanánt tisztelem." {Deák beszédei, I. 18.) A vallásszabadságért folytatott tevékenységéről lásd ugyanezen kötetben Csizmadia Andor tanulmányát. 36 V. ö.: .Arató Endre: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon. (1790—1840.) Bp. 1960. 54.. 57. pp. 37 Deák beszédei I. 528. p.