Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - VII. Epilógus
került. Az ilyen tárgyú megnyilatkozások rövid áttekintése is igen messze esnék a főtárgyunktól. Mindössze két megjegyzést emelek ki egy pillantást vetve a velük szorosan kapcsolódókra. Az egyik Eörsi Gyula megállapítása, aki szerint nem a jogászokon múlott a Deáknak adott törvényhozói parancs meghiúsulása. A viszonyok eléggé fejlettek voltak ahhoz, hogy befolyásos politikai körök a polgári jogi kodifikációt napirenden tartsák, de valójában nem volt olyan társadalmi érdek, amely egy ptk. munkálatot sikerre vihetett volna. 47 Másikként a Deák Ferenc hagyatékával ellentétes jelenségként annak megállapítását kell említenünk, hogy a haladás szolgálata szempontjából a felszabadulás előtt elkészült mintegy öt tervezet közül éppen az utolsó mutatja a legtöbb konzerváló, egyes polgári törvénykönyvekkel már meghaladott, az előhaladástól elzárkózó vonást. Ezt dokumentálja Mádl Ferenc a törvénnyé válás igényét paralizáló okként, bár végső konklúziójában az 1928. évi javaslatot mégis pozitíven értékeli. Ha ezt lehet Tóth Lőrinc idézett nyilatkozatával összhangba hozni, semmi esetre sem lehet a haladástól elzárkózást a Deákról alkotott emlékképbe beilleszteni, annak eltorzitása nélkül. 48 Inkább a polgári magánjog kodifikálásnak sürgősként jelzése révén ápoljuk Deák kapcsolatát az élő törvénykönyvvel. Most már nem pótolható, de a Deák Ferenc emlékét megörökítő 1876. évi III. tv.-t kiegészítő jelképes megemlékezés lett volna, ha a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. sz. tvr. melléklete a hatályban maradó felszabadulás előtti jogszabályok felsorolása során az 1875. évi kereskedelmi törvény fenntartott rendelkezései előtt az 1848. évi XV.tv.-t említette volna első helyen, amelynek parancsa éppen teljesült. 47 Eörsi: 1975. (74) 159. 1. A Horthy korszakra vonatkozóan az 1928. évi javaslatról szólva magam is hasonló nézetre jutottam: „A gazdasági hatalom birtokosai nem láttak már semmi konzerváló erőt a törvénykönyv megalkotásában, más eszközökre volt szükségük birtokállományuk és hatalmi pozícióik megerősítésére. „Nizsalovszky: Alt. 49. p. — Világhy Miklós szerint is: „A nagybirtokos osztálynak sohasem volt érdeke, a magyar burzsoáziának pedig az idők folyamán egyre kevésbé volt érdeke a magánjog egységes törvénykönyvben való szabályozása." Világhy Miklós: Az új szakasz és a törvényalkotás elvi kérdései. — MTA II. osztályának közleményei, 1954. 224. p. Meg kell még jegyezni, hogy a jogászok körében is voltak a törvénykönyv megalkotásának ellenzői — még irredenta motivációval is.) „Ne mi bontsuk meg a jogegységet az elszakított részekkel!") Az 1928. évi javaslatot az utóbb összehívott országgyűlések elé nem is nyújtotta be az igazságügyminiszter. A kötelmi és öröklési jog résznek a szokásos miniszteri indokolása sem került nyilvánosságra. A törvénnyé válás kilátástalansága miatt o kodifikátorok sem erőltették a nyomdai kiadását, még a váci fegyintézet nyomdáján keresztül sem, ahol a javaslat szövege és az indoklás első kötete készült. 48 Mádl.; 1960. 67. és köv. pp.
