Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
helyről el nem fogadhatom." 123 Lehet azonban, hogy Deák most is — mint 1843-ban is a követség el nem fogadásánál — nem a teljes igazságot mondta el. Mert igaz, hogy beteges volt. 70-ik évéhez közeledett, de valószínűleg az el nem fogadás alapvető oka a csalódottság volt. Nem remélt az autonómiai szervezkedéstől semmit; amint az egész magyar parlamentben, közéletben is csalódott, a kiegyezés által lehetővé tett politikai élet nem azt hozta, amit várt tőle. A püspökök akkor folytatták az autonómiai szervezkedést, amikor a zsinatról hazatértek. Ekkor is a közvélemény ismételt sürgetésére szánták el magukat a kongresszus megtartására. A közvélemény, sőt maguk a kongresszusi tagok is sürgették a prímást. Apponyi György — igazságtalanul — Eötvös magatartását kifogásolja az autonómia körül: „ha báró Eötvös tudta volna mit akar — írja Apponyi 1870. május 31-én a prímásnak — és nem húzta volna az ügyet ok nélkül, míg Deák Ferenc azt a formaságok légcsavartabb és legunalmasabb ösvényébe sodorta,, már régen túl eshettünk volna az organisation, és most élnénk és működnénk!" 124 Simor prímás végre október 26-án megnyitotta a szervező kongresszust, s egy 27-es bizottságot választottak az autonómiai szervezet javaslatának kidolgozására. A javaslat szerint az egyházi kinevezések terén a kormány előterjesztési jogát az autonómia vette volna át. A szervezet jogkörébe kerültek volna az eddig a kultuszminisztérium által kezelt alapok és alapítványok. Az önkormányzat hatásköre kiterjedt volna „a személyi kinevezési ügyekben, a köznevelés terén, a katolikus egyházi, s iskolai javak és alapítványok tekintetében, s átalánfogva a magyarországi kat. egyház világi vonatkozású összes ügyeiben... mindazokra, mik szoros értelemben vett hittani, egyházkormányzási, liturgiái, s egyházfegyelmi dolgok körén kívül az egyházi s világi híveket közösen érdeklik." A szervezetben a papok és világiak arányát l:2-re tervezték. A püspöki kar eredetileg közvetett választást kívánt bevezetni, ezt azonban elejtették és a választás közvetlen lett. Fontos eredmény volt az is, hogy az egyházi vagyon közös telekkönyvezésének kérdésében a püspöki kar ugyancsak engedett. 125 Az autonómiai szabályzat ezután felkerült a királyhoz, s onnan a kultuszminisztériumba. Ez már Eötvös 1871 februárban bekövetkezett halála után történt, s — mint mondják — a tervezet a kultuszminiszter fiókjában maradt. A javaslat sikertelenségét annak lehet tulajdonítani, hogy a létesítendő szervezet át akarta venni a kormány által kezelt alapítványokat, s a kormány előterjesztési jogát a főkegyúri jog gyakorlásában; ezt a kormányok nem akarták. A főkegyúr (I. Ferenc József) szintén nem akarta, hogy jogait az általa bármikor felmenthető miniszterek helyett a tőle kevésbé függő autonómiával ossza meg. A püspöki kar — bár az alapítványok kezelését a kormánytól át akarta venni —, egyáltalán nem nézte jó szemmel, hogy az autonómiai kongm Deák Ferenc beszédei. VI. k. 259. 1. Pesti Napló. 1870. jan. 19. 124 Eszt. pr. lt. „Acta Autonomica ab anno 1870". fasc. sz. nélk. 125 A magyarországi latin és görög szertartású katholikus egyház önkormányzatát szervező gyűlés naplója, jegyzőkönyvei és irományai. I—II. k. Szerk. dr. Günther Antal. Pest, 1871. 70—72. 1. 2. §.