Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

KOMJÁTHY MIKLÓS: FERENC JÖZSEF A „PERFID” DEÁK FERENCRŐL - Forrásközlés

levegőtől és túlságosan elfoglalnak az itt elérendő eredmények és szívesen meggyőzetem magam, hogy az öntudatos cikk hasznos volt a lajtántúli, joggal ingerült hangulat lecsillapítására. A legnagyobb gonddal kerülök mindent, ami az itteni emberekben teljesíthetetlen reményeket kelthetne; az ön két magyar kollégája is ebben az értelemben egészen korrekt. Deák, állítólag, nagyon izgatott és ingerült, mert a felsőház eljárásából látja, hogy mégis vannak ebben az országban emberek, akik ő ellene és mindenhatósága ellen fel mernek lépni és mert néhányan legkiválóbb hívei közül az alsóházban is, mint Andrássy, Lónyay, Trefort stb. ... elszakadóban vannak tőle. Arra gondolok, hogy pár napon belül valamennyi miniszterrel konferenciát tartok a horvát feliratról. Mailáthtal tapogatóztattam, van-e kilátás arra, hogy az itteni választervezetet Horvátországról szóló passzusában precízebben és a horvát kívánságokkal szemben előzékenyebben fogalmazzák, azért, hogy a horvát országgyűléshez intézendő válaszban az itteni válaszfeliratra lehessen hivatkozni és egyúttal fel lehessen őket szólítani, küldjenek ide deputációt az államjogi kérdés megtárgyalására. Nagyon megkönnyítené és megrövidítené a miniszteri konferenciát ha az urak már magukkal hoznák a zágrábi országgyűléshez intézendő leiratnak a tervezetét, amely azután a tanácskozás alapjául szolgálhatna. Előleges véleményem szerint a leiratnak a következő pontokat kellene tartalmaznia: az országgyűlésnek a közös ügyek alkotmányos tárgyalására vonatkozó kijelentése konstatálását és elismerő tudomásulvételét; felszólítást, hogy küldjenek Pestre deputációt, hogy a magyar országgyűléssel a horvát felirat szellemében tárgyaljanak. (Ennek a passzusnak a megfogalmazása a magyar válaszfelirat szövegétől függ majd.) Dalmáciával kapcsolatban hivatkozást az 1861-es leiratban mondottakra és végül a határral [határőrvidékkel] kapcsolatban néhány mondatot, amely alkalmas egyfelől az országgyűlésnek a határőrvidék feloszlatására vonatkozó kívánságait erősen tompítani, másfelől pedig a határőröknek a határőri intézmény fennmaradása és a róluk való gondoskodás tekintetében megnyugvást és biztonságot adni. Szükséges lenne az újólagos biztosítása annak, hogy a határ [-őrvidék] a háromegy királyság kiegészítő részét alkotja. További kérdés, amelyre vonatkozóan kérem, gondolkozzék, s amelyet itt a konferencián kellene megtanácskozni, az, hogy a zágrábi országgyűlés folytassa-e tanácskozásait, vagy azt el kellene-e napolni. Ferenc József * Forrásközleményemet már leadtam a kiadónak, amikor megjelent Somogyi Éva ,,A birodalmi centralizációtól a dualizmusig" (Budapest, 1976. Akadémiai kiadó) c. monográfiája. Egy bécsi kéziratos disszertáció (Mertal Walter: Gráf Richárd Belcredi (1823—1902). Ein Staatsmann aus dem österreich Kaiser Franz Josefs. — Wien, 1962.) nyomán már forrásként értékesítette jeles művében (106. 1.) Ferenc József leveleit. Ügy gondolom azonban, hogy ezek után sincs haszon nélkül a levelek szövegének is extenso közlése.