Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A források és a szakirodalom rövidítése
között maradó Magyarország alkotmányos önállóságának és parlamentáris kormányzatának biztosítására. Az útkeresésnél figyelembe kellett vennie a történeti szituáció meghatározó tényezőit, az európai, különösen a közép-európai hatalmi erőviszonyokat. Figyelembe kellett venni azt a körülményt, hogy a Habsburg-monarchia abszolutisztikus államrendszere ugyan válságba került, de a birodalom léte és fennmaradása az adott történelmi időszakban változatlan realitás volt, amelyet a polgári—nemzeti átalakulás következő fázisa nem kerülhetett meg. A magyar vezető réteg természetesen tudta, hogy a Monarchia egyes részei között az évszázadok során közös viszonyok, kapcsolatok alakultak ki, amelyek a tiszta perszonálunió esetén is fennmaradnak, sőt ezeket fenn is akarta tartani. A kérdés az volt, hogy miként lehet az állami önállóságot és önérdeket a közös kapcsolatok szabályozásánál is érvényesíteni. A 48-as rendezés ideális lett volna,, csakhogy a vezető réteg nagy része, maga Deák is úgy látta, hogy az 1860-as szituáció erőviszonyai nem teszik lehetővé a 48-as perszonálunió realizálását. Arra törekedett tehát, hogy a maga számára az egyenlő befolyást, a paritást biztosítsa a közös ügyek kezelésében, azokat egy modern polgári állam alkotmányos rendszerébe iktassa és a polgári fejlődés követelményeinek megfelelően működtesse. Ilyen szempontból a feudális viszonyok között született rendi egyezség, a Pragmatica Sanctio újraértelmezése az adott erőviszonyokhoz való alkalmazkodás, de egyúttal a korszerűsítés és polgárosítás irányában haladt. A magyar polgári átalakulás menete az 1848. évi forradalomtól az 1849 tavaszi szélső „kilengésig" és onnan az ellenforradalmi abszolutizmuson át a kiegyezésig nem volt sajátos jelenség. Hasonló szakaszok követték egymást az angol, a francia és más európai forradalmak történetében is. Az is általános jelenség, hogy a forradalmi korszak „nyugvópontjához" vezető kompromiszszumot közvetítő eszmék alapozták meg, tették elfogadhatóvá a forradalmi eszményekhez és hagyományokhoz ragaszkodó nemzedék számára. A magyar polgári átalakulás sajátos, az országnak a Monarchia függésrendszerében elfoglalt helyzetére és vezető rétegének gondolkodására jellemző vonása az, hogy a kompromisszum legitimálását — az angoltól és a franciától eltérően — nem a filozófiából, nem a polgári jogbölcseletből és államelméletből, hanem a joggyakorlatból, a történetileg megalapozott közjogból merítette. A források és a szakirodalom rövidítése: HHStA = Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien. HHSta — Deák Franz = Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Kabinetsarchiv, Geheimakten. Karton 3. „Deák Franz". MTAKK ss Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár. Adalék = Deák Ferenc: Adalék a magyar közjoghoz. Észrevételek Lustkandl Venczel munkájára „Das ungarisch—österreichische Staatsrecht" a magyar közjog történelmének szempontjából. Pest, 1865. Beksics, A dualizmus = Beksics Gusztáv: A dualizmus története, közjogi értelme és nemzeti törekvéseink. Budapest, 1892.
