Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A „politikai biblia"

Az átértelmezett Pragmatica Sanctióból Deák ezúttal a közös viszonyok létét bizonyítja. Az „adversus omnem vim etiam externam" létesítendő uniót itt egyértelműen a kölcsönös védelem kötelezettségeként magyarázza. Ezt tisztán logikai alapon összekapcsolja az „indivisibilter et inseparabiliter, invicem et insimul" birtoklás kötelezettségével, amely az eredeti törvényben másutt és más összefüggésben szerepel. A külső erőszak elleni közös védelem és az elválhatatlan együttes birtoklás egymást feltételező kötelezettségből aztán már nem nehéz levezetni a közös érdekeket és ügyeket. Ezek részben az „alapszerződésből" folynak, mint a fejedelmi udvartartás és a közös védelem költségvetése, a közös külügy- és hadügy, másrészt a modern polgári állam létszükségleteiből adódnak, mint az államkölcsönök, a külkereskedelem, a vámpolitika és egyéb pénzügyi kérdések. „Mindaz, amit ezek fenntartása megkövetel, az Osztrák Monarchia összes királyságai és országai által közösen viselendők" — állapítja meg Deák.

66 Most már csak a közös ügyek közös kezelésének újonnan adoptált gondolatát kellett a Pragmatica Sanctio családfájára visszavezetve törvényesíteni. Ebben a gondolat szülői és közvetítői, a „dualista" ókonzervatívok alkotmányos érve bizonyult használhatónak. Az Ausztriában bevezetett alkotmányosság törvényes befolyást juttatott a lajtántúli tartományok képviseletének. Az uralkodó már nem intézkedhet abszolút hatalommal. Következésképpen „elengedhetetlen azoknak a módozatoknak a megtalálása, amelyek a jövőben a Monarchia szilárd fennállását az összes királyságainak, országainak és népeinek a Pragmatica Sanctio követelményei szerinti alkotmányos együttműködése révén biztosítja".

67 Ez a módozat lenne a két parlament által kiküldött állandó delegációk intézménye. Ez a historizáló módon visszavetített értelmezés valóságos mítoszt font a Pragmatica Sanctio köré, olyan sokértelműséggel ruházta fel, hogy belőle valóban „mindenha a kifejlett viszonyok és körülményekhez képest mindazon biztosítékok törvényszerűen kifejleszthetők, melyeket... a Monarchia egysége, fennállása és nagyhatalmisága megkíván".

68 Joggal nevezte el a Monarchia „politikai bibliajá"-nak éppen az az államférfi, aki az új szövetséget — a rendi „ószövetség" a múltba merülvén — megkötötte. 66 HHStA, Deák. Augusz 1865. január 27-i jelentése. Deák a közös ügyek elismeréséhez hozzáfűzte: a közös törvényhozás és végrehajtás azonban csak addig terjedhet, amennyit a közös cél, a közös védelem „múlhatatlanul megkíván és feltételez". 67 Uo. Augusz 1865. február 28-i jelentése. 88 Uo. Augusz 1865. április 9-i jelentése. Ez német és magyar verzióban is elkészült. A magyar datálása téves (február 7-ét írt Augusz). — A Pragmatica Sanctio mitizálására már az 1861. évi országgyűlésen való felhasználását bírálva, Szabad György is rámutatott. Szabad, 502. o.