Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A perszonálunió közjogi védelme
válsággal küszködő birodalom valóságos tartóoszlopa, az alattvalók alkotmányos közreműködésének „célirányos" szabályozója. 23 Az ókonzervatívoktól, jelesül a csoport legeredetibb, jogilag és politikailag is jól képzett tagjától, Dessewffy Emiltől származik tehát a Pragmatica Sanctiónak — az 1848-as törvényhozást mellőző és tagadó — felelevenítése, a Monarchia másfél százados fejlődését és aktuális reorganizációját meghatározó alapszerződéssé való előléptetése. Az ókonzervatív értelmezésben a Pragmatica Sanctio olyan szerződés, amely garantálja ugyan a rendi jogokat és kiváltságokat, de megfér — miként a valóságban meg is fért — a királynak fenntartott ügyekben, a reseruaía-ban gyakorolt teljhatalommal; az örökös tartományokkal fennálló „unió" pedig olyan államszövetség, amelyből szorosan következik a birodalmi közös ügyek közös kezelése és együttes törvényhozási ellenőrzése. Az ókonzervatívok tehát a Pragmatica Sanctiot a magyar rendi önállóság jogbiztosítékaival összeegyeztetett birodalmi egység alapokmányaként értelmezték. Mindazonáltal volt az értelmezésüknek egy gyenge pontja, amely rést nyitott a közjogi ellenérvek behatolása előtt. A Pragmatica Sanctiot pactum conventumnak, feltételekhez kötött egyezségnek tartották, tehát implicite elismerték a trónöröklés és az elválhatatlan együttbirtoklás, illetve e két feltétel és Magyarország alkotmányos különállása közötti viszonosságot. Ez volt az a pont, amelyről a kiegyenlítést kereső liberáli irányzat megdönthette az ókonzervatív közjogi építményt. A perszonálunió közjogi védelme Deák és köre az októberi diplomát nemcsak alkotmányos, de egyezkedési alapnak sem fogadta el. Rövid várakozás után, miközben a közvélemény heves tiltakozással utasította el a diplomát, Deák köre is megszólalt: határozottan a 48-as törvények integer visszaállítása mellett kötelezte el magát. Mindazonáltal méltányolták az uralkodói kezdeményezést, az elmozdulást az abszolutizmus zátonyáról, s a Pragmatica Sanctiora, mint lehetséges érintkezési pontra való hivatkozást. A távlattalan passzív kivárás időszakát az aktív várakozásé, az éledező bizakodásé váltotta fel, amit 1860 őszének fejleményei, a megyei és városi törvényhatóságok helyreállítása, az 1848-as választási törvényt ajánló esztergomi értekezlet, a Vajdaság és a Bánság, a Muraköz és a Partium visszacsatolása, az amnesztia, az elfogott Teleki László szabadon bocsátása erősített, s a kiegyezés felé tendáló folyamatnak tüntetett fel. Ilyen körülmények között Deák köre kímélettel bírálta a diplomát, nem hegyezte ki mind a rendi, mind a 48-as alkotmánnyal való szöges ellentétét, az uralkodói teljhatalom és a Pragmatica Sanctioban megtestesült egyezség összeegyeztethetetlenségét, habár gyakran fejtegették a liberális alkotmányosság elveit, a törvények egyoldalú felbontásának jogi érvénytelenségét, sőt a király és az országgyűlés közötti tranzakciókra vonatkozóan általánosságban a pactum ^Dessewffy említett memorandumának programtervezete. Kónyi, II. 473—474. o. és az októberi diploma szövege, uo. 493—494. o.
