Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

gyakorolhatók, tehát bármely bűntett miatti eljárásban a nemesek és a nem nemesek egyaránt fellebbezhetnek a királyi-, és a hétszemélyes táblához. Az ideiglenes törvénykezési szabályzat II. részének igen nagy hiányossága volt, hogy a nyilvánosság bevezetéséről semmiféle intézkedést nem tartalmazott, hogy sem a nyomozás, sem a tárgyalás, sem a fellebbezés részletes szabályait nem állapította meg, tehát egyáltalán nem volt kódex jellegű. Újítást e tekintetben egyedül a II. rész 6. §-a tartalmazott, amely kihágási ügyekben is mindenki számára egyfokú fellebbezést engedélyezett. Végeredményben nemcsak az anyagi büntetőjog, hanem a büntető eljárás is pontos szabályozás nélkül maradt, csupán szokásjogi alapokon nyugodott, ami lehetővé tette a különböző bíróságok teljesen eltérő gyakorlatát, a korlátlan bírói önkényeskedést, ezzel pedig a nemesek és nem nemesek közötti rendi különbségek megszüntetése a gyakorlatban illuzóriussá vált. A bírói szervezettel az ideiglenes törvénykezési szabályzat II. része egyáltalán nem foglalkozott. A szervezeti intézkedéseket a szabályzat I. fejezete a polgári eljárással együtt tartalmazta. A szabályzat e része (az 1848-ban megszüntetett úriszékek kivételével) majdnem teljes egészében visszaállította a korábbi, feudális jellegű bírói szervezetet. Közelebbről: a községi, a városi, a jászkun, hajdúkerületi, a szepesi városi bíróságokat, a megyékben pedig a szolgabírói, az alispáni bíróságokat és a megyei törvényszékeket; a kerületi táblákat, a váltótörvényszékeket, a Curiát 1848-i szervezetében (a királyi tábla első- és másodfokú bíróságként, a hétszemélyes tábla kizárólag fellebbezési bíróságként működött). A királyi tábla hatáskörének változatlan visszaállítása annyit jelentett, hogy a politikai jellegű bűnügyek, a felségsértés, hazaárulás és hűtlenség miatti eljárások ismét ehhez a kinevezett tagokból álló, s teljesen feudális jellegű bírósághoz kerültek. Ez pedig politikailag nagyon hátrányos helyzetet idézett elő. Hasznos újítása volt viszont a szabályzat I. részének, hogy kimondotta: a megyei törvényszékek — hosszabb törvénykezési szünetek nélkül — állandóan kötelesek működni, továbbá, hogy meghatározta a megyei és városi törvényszékek tagjainak az ítélkezéshez elengedhetetlenül szükséges minimális létszámát, (a megyei törvényszék minimálisan 5, a városi törvényszék pedig 3 tagú tanácsban járhat el). A szabályzat ugyan indokoltnak tartotta a bírói létszám egyöntetű megállapítását, minthogy azonban ez az autonómiák jogköréhez tartozik, s e jogokat csupán a törvényhozás korlátozhatja, a törvényszékek tagjai maximális számának meghatározása továbbra is a megyék és a városok jogkörében maradt. Tagadhatatlan, hogy az Értekezletnek a büntetőjoggal kapcsolatos fenti határozatai haladást jelentettek az 1848-i helyzethez képest, konzervatív vonásai akkor ismerhetők fel világosan, ha a Deák által javasolt 1843-i tervezetekkel hasonlítjuk össze őket. Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy a Deák-i állásponttól történő eltérés, sőt az azzal történt szembehelyezkedés mit eredményezett: A testi büntetéseknek a kihágások esetében történt fenntartása a jogegyenlőség nagy sérelmével járt együtt, a politikai bűncselekmények továbbra is pontos meghatározás nélkül maradtak, továbbra is fönnállott a haiálbün-