Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

után volt kénytelen Somoskeöy koncedálni, hogy: „ha a nemnemesek is a törvény előtti egyenjogúságra emeltetnek, meglesz rajok nézve is a Jury."

18 Deák mellett csak Tóth Lőrinc — az 1849-i igazságügyminisztérium álladalmi ügyészi osztályának volt vezetője — állott ki teljes határozottsággal, ö az Értekezletnek a nemzettel szembeni felelősségére mutatott rá: „A mi azon aggodalmat, s ellenvetést illeti, hogy az 1843-i törvényjavaslat nem fogna felsőbb helyen elfogadtatni: erre csak azt mondom, hogy ám tegyék, a hogy tetszik; a nagyméltóságú értekezlet eleget tett a nemzet iránti kötelességének, s önmaga méltóságának, midőn egy rendezett, de alkotmányos életünknek meg nem felelő idegen kódex hellyébe egy kitűnő nemzeti kódexet akart állítani."

19 A plénum vitájában Deák is felszólalt. Előre bocsájtotta, nem szívesen beszél, mert az 1843-i javaslatok kidolgozásában résztvett, s azok egy része az ő munkája, s mivel a mostani albizottságnak is tagja volt, nem akar olyannak feltűnni, mint aki véleményét másokra kívánná erőszakolni. Mégis felszólal, mert egy fontos dolgot nem mondtak el javaslatukban, s még az albizottságban sem említette meg azt: „Egy okot azonban szándékosan nem mondtunk el az albizottmányi javaslatban; s egy okot a bizottmányban sem említettem meg, s valóban most is csaknem tartózkodva mondom meg, de mégis megmondom, hogy miért nem akarom a régi magyar büntető gyakorlatot behozni. S ez ugyanazon ok, melyért az ausztriai büntető törvényt nem akarom megtartani, t. i. mivel a magyar büntető törvényben határozatlan a publico-politikai vétkek formulázása és definitiója. Szomorú, kedvetlen eseményeket éltünk azon kornak emberei, a magyar törvénynek ezen szerencsétlen szavai miatt: „qui semet manifeste erigunt contra statum publicum!" Ezen törvény nyomán köztanácskozási beszédek miatt Wesselényi, Balogh és többen nota per alá vétettek. Ez ellen a nemzet képviselői az országgyűlésen felszólaltak, és a törvény megváltoztatását sürgették, de a főrendi tábla nem engedvén, a dolog elhatározatlan maradt, s ezen bizonytalanság az, mi köztanácskozásainkat kétségessé teszi. Fennáll továbbá még egy szenny folt ja a criminális praxisnak, s ez a „nota crimen lesae majestatis" való perekben a titkos eljárás, mely gyakorlat 1797 után hozatott be, s 48-ig fennállott. Ez ellen is felírt az ország, de nincsen megváltoztatva. Ez is egy igen fontos ok."

20 Ekkor már Deák tisztában volt azzal, hogy hiába érvel, meggyőződött arról, hogy nemcsak az Értekezlet, hanem az országos közhangulat is az 1843-i javaslatok azonnali életbeléptetése ellen van, „hódol a többségnek" és új albizottság kiküldését indítványozza, amely kidolgozza majd a régi büntető gyakorlat megfelelő módosításokkal történő visszaállításának tervét. Ő nem hiszi, hogy a régi gyakorlatot vissza lehet állítani, ezért nem hajlandó részt venni az új albizottság munkájában. A Deák által vezetett albizottságnak az 1848-i sajtótörvény életbeléptetésére vonatkozó indítványáról február 17-én még nem határozott a plénum, a döntés a következő napra. 18-ára maradt. Deák ekkor taktikát változtatott. 13 Ráth 2. rész 76. 1. tí

Ráth 2. rész 63. 1. 20 Ráth 2. rész 81. 1.