Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA
vonásától remélhető félrevezethetőségük és politikai tájékozatlanságuk veszélyességének fokozatos felszámolása, politikai öntudathoz jutásuk és felelősségre nevelődésük. 77 ) Széchenyi még csak fogalmazta 78 a Wesselényi és Kossuth cikksorozat befejező részében előlegezett, majd a Nyilatkozatban kifejtett vádjait a Pesti Hírlap állítólagos „felelősségéről" a házi adó célul tűzött reformjának több megyében elszenvedett veresége miatt, 79 amikor Deák már élesen szembefordult azzal, hogy e kudarcokért Kossuth — általa nagyon is egyértelműen támogatott — politikáját okolják: „Kossuth folyvást szorgalmatos. — Ö sok oldalról támadtathatik 80 meg, de még is azt hiszem, napról napra inkább méltányolja az ország kitűnő tehetségeit, s nagy hasznú hatását. —Irigyei, s azok, kik őtet gyűlölik, néki szeretnék tulajdonítani a házi adó megbukását, de logicajókat senki nem érti, s úgy hiszem, ők magok sem. — Gyűlölség sugalta vád ez is, mint több más, mit ellene alaptalanul szórnak." 81 Deák hamarosan elhagyta Pestet, de — amint azt elsőként Kossuthnak hírül adta — jelenléte a zalai közgyűlésen sem tudta megakadályozni a „szent ügy" helyi kudarcát. „Két, egykor megbukott tisztviselő" nyíltan, s mint hírlik — írta — a papság egy része pedig a kulisszák mögött izgatott sikeresen az adózás ellen. Deák közölve, hogy ezek után sem Zala, sem más megye követségét el nem vállalja,kérte Kossuthot, hogy hírlapi beszámolójában személyét túlzottan ne emelje ki, és senki hiúságát miatta ne sértse. 82 Az érdeklődés homlokterébe került zalai eset és további fejleményei — nem utolsósorban az, hogy Deák nem vállalta a követséget, mivel Zalában sikerült ugyan a nyár végén többséget szerezni a házi adó közteherré tételének, de a pártok tusáját véres erőszak kísérte 83 — minden bizonnyal szerephez jutott Széchenyi és Kos77 Vö. mindenekelőtt: PH. 1843:218. sz. — KLI. XIII. 27—37. 73 Széchenyi a Wesselényi és Kossuth című cikksorozat X. részét 1843. jan. 25. és 29. között a Nyilatkozat vonatkozó részét pedig 1843. febr. 11—12-én fogalmazta. Vö. SzIVKL. I. 389—402, 430—435. 79 Kossuth érdemi válaszát, amiben több megye vonatkozásában konkretizálta a konzervatívok irányító szerepét a házi adó megbuktatásában ld. PH. 1843:224, — SzIVKL. I. 402—406. 80 A közlésben — nyilvánvaló sajtóhibaként — „támaszkodhatik" szerepel. 81 Deák (Pest, 1843. febr. 12.) — Wesselényinek. Bártfai Szabó I. 441. — Vö. Ferenczi I. 375. (A bécsi rendőrminisztériumnak titkos jelentéseket küldözgető Mailáth János gróf is alkalmat keresett arra, hogy az ellenzéknek a közteherviselés elfogadtatása terén mutatkozó nehézségeit is felhasználva azt sejtesse egy cikkében, mintha meghasonlás támadt volna Deák és a „vágtató" ellenzékiek között. Kossuth menten válaszolt, s visszautasítva a sajátos minősítést kijelentette, hogy „szoros meghitt baráti viszonyuk,, ellenére "sem véltem magamat soha arra felhatalmazva lenni, hogy magamat Deák Ferencz politikai hitvallásának tolmácsául vessem fel". Abban azonban biztos, — tette hozzá — hogy Mailáth erre a szerepre semmiképpen sem hivatott. S teljes öntudattal intézte hozzá a kérdést: „kérdem a grófot: hol talál Deák Ferenc politikai életében egyetlenegy betűt, mely a grófot feljogosítaná Deákra reá fogni, hogy a Pesti Hírlappal egyet nem ért?" PH. 1843:240. sz. — KLI. XIII. 109—110.) 8J Dqák (Zalaegerszeg, 1843. ápr. 4.) — Kossuthnak. OL. R. 90. I. 113. (Az egyház érzékenységét kímélendő a levél 1890-ben és 1903-ban is csak megcsonkítva került kiadásra. Vö. DFL. 95—96. — DFB. II. 7.) 83 Vö. OL. R. 90. I. 114—117, 119, 129. — PH. 1843:240, 256—261, 266—268, 279—281, 1844:315, 317, 322, 324, 325. sz. — DFB.ÍI. 3—54. — Ferenczi I. 365—386.
