Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA

írtam, s névtelenül nem is fognék írni. — Ő erre nyájasabb kezdett lenni; de én hideg maradtam".

52 Széchenyi, aki ekkortájt — nem kevés vívódás közepette — Metternichhez eljuttatott üzeneteiben ajánlotta fel szolgálatait a kormányzatnak,

53 magát Deákot is mind egyértelműbben ellenfelének kezdte tekinteni. 1842. december 15-én ismét feljegyezte, hogy súlyos belső küzdelem után úgy döntött, Deákkal is „szakítani" fog.

54 Másnap Kossuth „kitűnő" cikkének

55 megjelenését regisztrálva hozzátette, hogy azt Deáknál szerkesztették.

56 Alig néhány nap múlva egy rendőrbesúgó azt jelentette, hogy „Széchenyi dühöng az ellenzékre egyfelől a tiltakozás miatt, melyet Wesselényi a Hírlapban kinyomatott, másfelől mert megtudta, hogy a Hírlap ellene szóló cikkeit nyomtatás előtt Deák, Pulszky, Eötvös és Kossuth titkos bizottságban megbeszélek, átnézték." Egy másik rendőrbesúgó azt is tudni vélte, hogy a Széchenyit bíráló „demagóg manifesztumok" közzétételében „Deák és Klauzál keze is a játékban volt."

57 Széchenyi december 17-én dilemmáit feltáró belső dialógust rögzített naplójában. Arra az eredményre jutott, hogy sem visszavonulni, sem Bécsben támogatást keresni, sem „Deákékkal" összefogni nem tud, de kész az utóbbiak ellen fellépni a hírlapírás területén, esetleg még országgyűlési követként is.

58 Néhány nap múlva újból felcsillant a reménye, hogy Deákot Batthyány Lajos segítségével mégis leválaszthatja az ellenzékről, de már másnap rádöbbent: Batthyány is „tejesen Deák, Kossuth és társaik karjaiba vetette magát".

59 Sedlnitzky rendőrminiszter egyik besúgójának a tájékozottságát, s ugyanakkor azt, milyen sok mindent beszélt el, esetleg szellőztetett szándékosan Széchenyi a naplójának megvallott gondolataiból, jól tanúsítja egy, az idézett bejegyzésekkel közel azonos időpontban fogalmazott jelentés. Ez beszámolva arról, hogy Széchenyi lapot kíván indítani, hozzátette: „Elkeseredett harcra lehetünk elkészülve... Egyik oldalon Kossuth, s Deák fognak állani követőikkel, a másik oldalon Széchenyi a maga embereivel." S ezt egy sajátos kiegészítés követte, ami Deák magatartását önkényesen magyarázta, de Széchenyi gondolatmenetétől korántsem teljesen idegenül: „Deák látja, hogy az ellenzék kiesik kezéből, s hogy mégis vezetője maradhasson, a Kossuth-féle radikális ellenzékhez csatlakozik ... Széchenyi az oppositio azon részére, mellyel szakított, nevezetesen vezetőjére, Deákra, rettenetes csapást mérhet, ha a legközelebbi országggyűlésen nem mint mágnás, hanem mint Sopron követe lépne fel. De ezt nehezen 52 Deák (Pest, 1843. febr. 12.) — Wesselényinek. Bártfai Szabó I. 440. 53 Széchenyi (Pest, 1842. dec. 5, 1843. jan. 2.) — Br. Gervay József Sebestyénnek. SzIL. III. 140—144. 147—148. — Széchenyi (Pest, 1843. jan. 2,22.) — Br. Jósika Samunak. SzIVKL. I. 723—726. — Viszota Gyula: Bevezetés. In: SzIN. V. köt. XXI. 54 1842. dec. 15-i nbj. SzIN. V. 660. 56 PH: 1842.:204. sz. („Adalék a házi adó ügyében.") 56 1842. dec. 16-i nbj. SzIN. V. 660. 57 1842. dec. 21-i és 25-i jelentések Sedlnitzky rendőrminiszternek. SzIVKL. I. 697, 699. 68 1842. dec. 17-i nbj. SzIN. V. 661. 59 1842. dec. 22-, 23-i nbj. Uo. 663, 664.