Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA

szenvedélyes támadónak és az ellenzék szándékai iránt legalábbis „akaratlan" gyanút ébresztőnek ítélt Széchenyi is. 16 1841/42 telén Széchenyi — mondhatni — kereste Deák társaságát, aki a büntető törvénykönyv kidolgozására kiküldött választmány tagjaként tartó­san Pesten időzött. Kikérte és messzemenően érvényesítette tanácsait, amikor az a méltatlan vád érte, hogy a Lánchíd építését, mint az egyik főrészvényes, saját anyagi érdekei előmozdítása miatt szorgalmazta. 17 Nem lehetetlen, hogy Kossuth udvarias levele, amelyben az A kelet népe-affér ellenére készségét fejezte ki Széchenyi vonatkozó tisztázó nyilatkozatának közlésére a Pesti Híir­Zapban, Deák békítő kísérletének gyümölcse volt, s talán szerepe volt abban is, hogy Széchenyi nyilatkozatát Kossuth „a nemes grófot" ért támadást kárhoz­tatva, s az iránta a nemzetben élő „hálaérzetet" hangsúlyozva közölte. 18 Hogy Deák ez idő tájt valóban az ellentétek elsimítására törekedett, azt jól tanúsítja egy titkos besúgónak Sedlnitzky rendőrminiszterhez küldött jelentése, amely szerint „Deák nemrég Bezerédynél tartott megbeszélésen azt akarta elhitetni, hogy Széchenyi minden esztelen lépése mellett is mindig a legjobb szándékkal volt a haza iránt, [csak] az volt a hite, hogy tervei más módon nem érhetők el." 19 Míg a rendőrbecsúgó szerint Deák mentegető megnyilatkozása szoros összefüggésben volt azzal az állítólagos tervvel, hogy Széchenyit az ellenzék oldalára állítsák, a valóságban éppen Széchenyi törekedett megújult erővel Deák leválasztására az ellenzékről, hogy azután —, amint ezt újból személye­sen is jelezte neki — köré tömörülhessen egy, a kormányzat és az ellenzék kö­zött helyet foglaló „centrum". 20 Deák reflexióját Széchenyi nem jegyezte fel, de az aligha kecsegtette sikerrel. Néhány hét múlva, amikor báró Bedekovich Lajos alkancellár felkereste, és arról beszélt, hogy a maguk oldalára szeretnék vonni, mégpedig Deákkal együtt, Széchenyi „az előzetes meghallgattatás" fel­tételével csak saját készségét jelezte erre, s nyoma sincs annak, hogy harma­dik személynek utalt, utalhatott volna, bízik, — akár csak abban is —, hogy képes Deákot az ellenzékről leválasztani. 21 Annál kevésbé, hiszen a német vám­szövetséghez való viszony kérdésében felismert (és Kossuth egykorú álláspont­jával is sokban egybecsendülő) nézetazonosságuk 22 ellenére, gyakori találkozá­saik mindinkább politikai véleménykülönbségük feltárulásához vezettek. Deák a büntetőtörvénykönyv kidolgozásával megbízott választmány tag­jaként a tárgyalások kezdetétől arra törekedett, hogy a mögéje tömörült ellen­10 DFB. I. 553—554. — 1841. nov. 28-i és dec. 1-i nbj. SzIN. V. 520—522. Ferenczi I. 326. — Szót emelve a „gyanúsítgatások" ellen Deáknak számolnia kellett azzal, hogy általánosságban tartott intelmét mindenekelőtt, mint Széchinyinek szólót értelmezhetik, hiszen olyan fordulattal élt, amit A kelet népé-ve válaszolók egyik legkövetkezetesebbike ilyen vonatkoztatással emelt röpiratának a címébe is. Vö. Záborszky Alajos: A Pesti Hírlap elleni gyanúsítások és haladás. Pest, (1841.) 17 1841. dec. 13-i és 20-i nbj. SzIN. V. 526, 529. Vö. SzIL. III. 99. 18 Bártfai Szabó I. 349—395. — Viszota I. köt. LXXXIV. —, 796, II. 1163. 19 SzIVKL. I. 693. 20 1841. dec. 5-i nbj. SzIN. V. 524. Vö. Viszota I. köt. LXXXVII. 21 1842. febr. 15-i nbj. SzIN. V. 555. Vö. Viszota I. köt. XCII. 22 Deák (Pest, 1842. febr. 14.) — Széchenyinek. DFL. 55—59. (A levelet Váczy János tévesen datálta 1839-re.) Vö. SzIL. III. 120—123. — 1842. jan. 1-i és febr. 10-i nbj. SzIN. 534, 553.

Next

/
Oldalképek
Tartalom