Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA
lángja s a madárnak fészke van, melytől erővel is távoztat minden idegen tolakodást, de a magyar adózó nem ura még önsajátjának is, házában nem ő rendelkezik, mert a közállomány, melynek minden terheit viseli, még házi nyugalmát sem hagyta háborítatlanul". S több mint kérdéses, vajon egyetértett-e Széchenyi Deáknak a követ jelentésben kifejezett azon reményével, hogy „ezen országgyűlés meggyőzte a kormányt arról, hogy hazánkban a veszélyes ingerültséget nem azok terjesztik, kik a józan haladásnak békés ösvényén törvényeink számos hiányait pótolni s az előítéletek zsibbasztó lánczait lerázva a szunnyadó nemzeti erőt munkásságra ébreszteni, kifejlődésre vezetni törekednek, hanem azok, kik a törvényszerű haladásnak természetes mozgását is közalkományt veszélyeztető mozgalomnak nézve, hatalommal s a hatalomnak törvény elleni rémületes eszközeivel is kívánnák gátolni a nemzet kifejlődését". 5 Deák a hozzá intézett Széchenyi-levélre menten válaszolt. Feleletét néhány hónap múlva így foglalta össze Wesselényi tájékoztatására: „Elmondani, hogy a Hírlap-nak még modorjában sem látok aggodalomra legkisebb okot, s kértem buzgón és ismételve, ne irjon a Hirlap ellen, vagy legalább ne irjon úgy, mint irni készül, irjon inkább jobb és jelesebb czikkeket a Hirlap-ban magában, ha azok, mik ott megjelentek, kedvére nincsenek; ne törje el a kárhoztatás pálczáját azon Hirlap fölött, melynek elveit maga is osztja, s mely még alig egy pár hónapos, ne rontsa Kossuthnak nyilvános állását és magáét csupán a különböző modor miatt, s gondoljon arra, hogy az ő ereje és Kossuthé egymás mellett munkálódhatik a hon közjavára, s a haza látja kárát, ha e két erő személyes keserűségekben egymás ellen küzdve, egymást emészti fel. írtam sokat, igen sokat, szivem legbelsőbb érzetéből, nyíltan s tartózkodás nélkül". 6 Tegyük hozzá, hogy a Pesti Hírlap kiadása nyilvánvalóan az ellenzék publicisztikai fórumának megteremtését már korábban szükségesnek ítélő Deák egyetértésével történt, aki aligha véletlenül említette Wesselényinek írott másik levelében, hogy 1840 decemberében egy úrbéri peres ügyben éppen Pesten tartózkodott, amikor Kossuth és Landerer szerződésüket megkötötték. Viszonya Kossuthtal pedig éppen ekkor tájt váltott át az együttérző fegyvertárséról a bizalmas barátéra, amit többek között az önözés tegezéssel felcserélése is tanúsít. 7 A Pesti Hírlapról érdemileg egy hónappal Széchenyi levelének vétele, azaz két hónappal a lap megindulása után így nyilatkozott Wesselényinek: „Ezen hírlapról ítélni még korai, mert az még fiatal". Mindjárt hozzá is fűzte azonban korántsem kritikátlan véleményét: „Majd ha a javítások fölött részletes fejtegetésekbe ereszkedik, ha nemcsak arról szól: hogy ez és amaz nálunk nem jól van, hanem arról is: hogy ezt és amazt gyakorlatilag is másképpen kellene javítani s pótolni, — ha majd ekképpen előmunkálatokat tesz a törvényhozás czélszerű haladásá5 DFB. I. 488—553. tí Deák (Kehida, 1841. okt. 12.) — Wesselényinek, DFL. 82=83. Vö. Ferenczi I. 319—322. 7 Vö. Deák (Kehida, 1840. jún. 27, 1841. jan 15.) — Kossuthnak, Deák (Kehida, 1841. márc. 4.) — Wesselényinek. OL.R. 90. I. 66. — DFL. 69—71, 75—77. — Ferenczi I. 318.
