Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
DEGRÉ ALAJOS: ZALA MEGYE 1839. ÉVI KÖVETUTASlTÁSA - VI.Hitel-, váltó- és büntetőtörvény terve
eljárás szabályozását, váltótörvényszékek szervezését kívánja, részletekbe nem bocsátkozik, csak az „európai mivelt nemzetek példájá"-ra hivatkozik. Nyilvánvalóan azért nem bocsátkozik a részletekbe, mert nem vár e téren semmiféle szakszerű vitalehetőséget sem a bizottságtól, sem a közgyűléstől. Deák maga legalább elméletileg jártas lehetett ebben a kérdésben is, hisz az országgyűlésen a törvény szerkesztésére Bécsből meghívott Wildner Ignác meglepetéssel ismerte el szakértelmét. 5 ' 1 Az utasításban azonban megmaradt az óvatos általánosságok mellett. Az utasítás erre vonatkozó szövege a következő: „A hitel biztosítása, sőt mintegy újra alkotása mellőzhetetlenül szükségessé teszi, hogy a váltó törvény hazánkban is minél előbb behozattassék. Követ urak tehát e tárgyat indítványba tegyék, és mind a váltó törvények alkotásában, mind pedig az ehhez szükséges ítélőszékek elrendelésében figyelmezvén különösen minden európai művelt nemzeteknek e részbeni példájára, gondoskodjanak arról, hogy az igazságnak kiszolgáltatása ezen váltó törvényi alapján kitűnő serénységgel és pontossággal történvén a hitelező ezen ítélőszékek előtt szinte oly hamar juthassan pénzéhez, mint Európa egyéb mívelt tartományaiban. Eszközöljék pedig ez érdemben a törvény alkotását minél előbb, és még ezen országgyűlésen különösen azon elvekre figyelmezve, mik ezen utasítás fellebbi két pontjaiban foglaltatnak. De ha mindezeket az egész országra általánosan, és kivétel nélkül behozni nem lehetne, tegyenek javaslatot, hogy kinek-kinek szabadságában álljon magát és értékét a felállétott váltó-törvényszéknél bejegyeztetni, s azok ellen, kik így bejegyeztettek, sőt a bejegyzett értéknek erejéig örököseik ellen is, minden kötelezésbül eredő tartozások eránt a váltó törvényszék ítéljen, és a hitelezőnek ugyanazon rövid és gyors eljárással, és ugyanazon tökéletes, és tüsténti pénzfizetést biztosító végrehajtással szereztessék elégtétel, mely a fellebbiek szerént ezen váltó törvények által megállapítható leend. Egyebek azonban kik hitelöknek, és a hitel ily módon lehető emelésének hasznát venni nem akarván, magokat és értéköket bé nem jegyeztetik, váltó törvény alá ne tartozzanak." Végül az utasítás 36. pontja bizottság kiküldését javasolja a büntető rendszer és a büntetőtörvénykönyv „megigazításá"-nak kidolgozására. Ez nem teljesen új, sőt az 1836-os követ jelentésre hozott megyei határozat több direktívát is ad különösen az új büntetőeljárás tekintetében, ezeket itt mellőzi, nyilvánvalóan kilátástalannak látja, hogy maga a legközelebbi országgyűlés egy ilyen nagy munkálatot el is fogadjon, viszont az alaposabb előkészítés céljából kíván erre külön bizottságot. Az utasítás e pontjának szövege így hangzik: „Egyik legsürgetőbb szüksége nemzetünknek a büntető rendszernek és javító-intézeteknek megigazíttatása. De mielőtt a javító-intézetek az egész országban egyenlő célszerű lábra nem álléttatnak, mielőtt azok vagy elrendelve nem lesznek, hogy a vétkesnek jobbulását eszközöljék, nem pedig mint eddig, nagyrészben inkább véteknek és romlottságnak oskolái légyenek, lehetetlen a büntető rendszernek célszerű javéttását eszközölni. Követ urak tehát tegyék indétványba azt, hogy minél előbb az országos választmány neveztessék ki, mely a helytartó tanácsnak időnként megküldeni szokott rablajstromokat, s M Ferenczi I. 294. 1.
