Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DEGRÉ ALAJOS: ZALA MEGYE 1839. ÉVI KÖVETUTASlTÁSA - IV.A követutasítás általános tartalma

a 21. pont a világos öröklésről szóló 1836: 10 t. c-nek egy részletkérdésben való kiegészítése, a 32. pont az izraeliták türelmi adójának eltörlése, és az izraeliták polgári jogokban részesítése (ebből a közgyűlés az izraeliták földbirtok birtokolási jogának elismeréséhez nem járult hozzá, holott a jobbágyok ,,incapacitas"-ának eltörléséhez hozzájárult), a 33. pont a Károlyváros — Fiume — útnak állami megváltása, a 37. pont a Duna szabályozása, tekintettel a pesti árvízre is, végül a 40. pont a Balaton lecsapolása. a Rába és Marcal szabályozása. Ez utóbbiról meg kell jegyezni, hogy ennek gondolata már 1776-ban felmerült, Krieger Sámuel el is készítette a tervét/'

1 e munkát az 1827: 33. tc. 12. §-a is említette. Szörnyűségnek tűnik, de akkor még fürdőélet a Balatonon nem volt, csak Füreden az ottani savanyúvíz kapcsán, viszont néhány földesúrnak, főleg a Festeticseknek, a zalavári apátnak és a veszprémi káptalannak nagy érdeke fűződött hozzá, az ötlet felvetése nyilván az ő megnyerésük érdekében történt. Több figyelmet érdemel a 7. pont második tétele, mely sérelmezi, hogy rendelettel vették igénybe az egyházi személyek szerzeményből származó hagyatékának 10%-át. Ebben ugyanis Deák polgári szabadságjognak, a szerzeményről való szabad végrendelkezés jogelvének rendelet általi megsértését látja. Ugyanilyen jellegű a 11. pont, mely a törvényhatóságok egymás közötti szabad levelezésének megsértését sérelmezi. Ez régi és sokat emlegetett sérelem. Űjság benne azonban az, hogy megemlíti a fentebb ismertetett gyakorlati sérelmet, hogy a megyéhez intézett átiratot a postahivatalnokok bontották fel, tartották vissza és sikkasztották el. Ez — praktikus oldaláról fogva fel a kérdést — alkalom arra. hogy a postahivatalnokok büntetőjogi felelősségét kívánja törvénybeiktattatni a rájuk bízott értékek, valamint „a pecsét titkának szentsége" azaz a levéltitok megőrizése tekintetében. Mosolyt keltő alapossággal tárgyalja a 33. pont az országgyűlési választással betöltendő országos tisztségek választása kapcsán azt a követelést, hogy a jelöltek neveit olyan időben közöljék a követekkel, hogy azoknak időjük és módjuk legyen küldőiktől erre vonatkozóan utasítást kérni „mivel... a megyei követek küldőiknek nem teljes hatalmú képviselői, hanem utasításoktól függő küldöttei". Tizedrangú kérdésnek látszik, mivel nádorispánná 1791 óta ugyanis mindig az uralkodóház egyik tagját választották (1847-ben is István főherceg nádorrá választására egyenes utasítást ad Zala megye/

2 a választott koronaőröknek pedig aránylag csekély a politikai fontossága. Mégis igen súlyos elvfeladásnak tekinthető. Már 1790 óta találkozunk ugyanis azzal a törekvéssel, hogy a megye országgyűlési követe csak általános instrukciókat kapjon, mintegy az általa követendő politikának elveit szögezzék csak le, ne legyen minden tettében kötve küldőinek állásfoglalásához. „Bizonyos fokig" engedjék meg az ettől való eltérést is. Erre törekszik már a Balogh Péter féle javaslat, majd az „in publico politicis" bizottság IX. Appendixe is, ilyen fella41

ZmL. XV. 3. a. Térképek. T. 1. sz. *2Kgy. ir. 1847. 3616. sz.