Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA

Deák Ferenc felszólalásában az egész kérdést nemzeti ügynek tekinti, „melyet magasabb szempontból kell felvetni" és nem az áldáson, vagy annak megtagadásán fordul meg egyedül a kérdés, hanem azon „mit rendel a prímás által kibocsátott pásztori levél". „Azt mondja a pasztorális levél, hogy az, aki vegyes házasságra lépés által a catolica vallástól eltér és abból eredő veszedelmeknek magát kiteszi, az a természeti és isteni törvények ellen vétkezik. Olyan személy az áldás elfogadására készületlen, azért inti a papokat, hogy ily házasságokat meg ne áldjanak, azokat minden egyházi szertartások nélkül nem is a templomban, hanem magok házaiknál adják össze és mit sem téve mintegy szenvedőleg legyenek csak jelen, mint bizonyságok. Az egyházi könyvekben azonban feljeleljék az ilyen házasságokat". A prímásnak ez a rendelete Deák szerint „nemcsak a természeti, hanem a hazai törvényekkel is ellenkezik, minek megmutatására ... szükséges a törvények alkotásának idejére visszamenni". Az 1791. évi törvény a házasságot szentségnek mondja ki és akkor az egyházi rend is annak tartotta. Kitetszik ez abból, hogy még az ellen is felszólalt, hogy a házasság országgyűlési tanácskozás tárgya legyen, s azt állította, hogy a házasság szentség, afelett egyedül az egyházi rendnek van hatalmában rendelkeznie. Kitetszik ez abból is, hogy ugyanaz a törvény a vegyesházasságban a bíráskodást a szentszékeknél meghagyta. Ugyanaz a törvény a vegyesházasságokat az egyház előtt — coram facie Ecclesiae — rendeli köttetni, ezt határozza a tridenti zsinat is. Ha tehát a házasság szentség és azt az egyház előtt kell felvenni, következik, hogy arra az egyházi szertartásokat kell alkalmazni. A törvény és a tridenti zsinat azon rendeletét, hogy a házasságok az egyház előtt köttessenek, nem lehet úgy érteni, hogy a pap előtt, mint csak bizonyság előtt legyenek a házasságok kötve, mert ha ezt akarná, úgy a törvényes bizonyságot inkább választhatta volna, kinek a papságéval hasonló hitelességéről kételkedni sem lehet. Az egyházi rend 1791. évben protestált a törvény ellen, s különös, hogy most mégis ő akarja magyarázni. Azonban ámbár protestált és „nem örömest fogadta el az akkori egyházi rend a törvényt, mégis tovább ment, mint kelletett, megtartá a törvényt és megáldá azóta mindig a vegyes házasságokat". „Mutasson valaki csak egy esetet, hogy az áldást megtagadta az egyházi rend, ha mutat, akkor sokat kész leszek engedni nézeteimből. Ellenben mutatok több esetet, hogy a püspökök áldás megadására utasították papjaikat, van eset, hogy főpásztorok rokonai léptek vegyes házasságra és áldattak meg. Még nincs esztendeje, hogy ilyen házasság pásztorlevél következtésében köttetett és megáldatott". „És mégis azt mondja a prímás, hogy ki vegyes házasságra lép, nemcsak az egyházi, hanem a természeti és isteni törvények ellen vétkezik. Minden változó a világon, csak egy változhatatlan, ez az örök igazság, alapja ez minden vallásnak, mert enélkül vallás nem lehet, minden ami ezt sérti az bűn és jó csak mi ezzel egyezik, az lehet". „50 esztendeje tehát nem volt bűn a vegyes házasság. Most van egy pásztori levél, mely azt mondja, hogy bűn. Vagy tudta tehát eddig is az egyházi rend, hogy bűn, vagy nem tudta. Ha tudta, úgy bűnt teremtett, mert a bűn eredésében megegyezett, vagy nem tudta és itt már személyes auctoritásáról van szó. De ki hitetheti el velem, hogy 50 esztendő óta annyi jeles egyházi férfiak és főpapok, köztük egy Batthyány prímás nem tudta volna az egyház tanait és rendeléseit. Ki