Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DEGRÉ ALAJOS: ZALA MEGYE 1839. ÉVI KÖVETUTASlTÁSA - II.A hűtíenségi perek ügye Zalában

Valószínűnek kell látnunk Deák szerepét abban, hogy Kossuth törekvései és üldöztetése lényegesen nagyobb hullámokat vertek. Kossuth panaszlevelét, hogy a Törvényhatósági Tudósításoknak kéziratban való terjesztését (ahogy ő fogalmazta, „magános levelezés" útján való szétküldését) a nádor megtiltotta, az 1836. június 20-i közgyűlésen mutatják be, ugyanakkor, mint Deák követjelentését. Kossuth kérelmére a megye feliratban tiltakozik a betiltás ellen, abban a megyei közgyűlések nyilvánosságának megsértését látja. Erről levelezni nem tilos, a levelezés betiltása törvénysértés. Feliratához való csatlakozásra szólítja fej az összes törvényhatóságokat.

20 Amikor pedig Kossuthot 1837. május 5-re virradó éjszaka letartóztatták, a még ugyanazon hónapban tartott közgyűlés újabb feliratot intéz az uralkodóhoz, mégegyszer összefoglalván a megye korábbi feliratait, mértéktartó módon, de cáfolhatatlan logikával mutat rá különösen Kossuth letartóztatásával kapcsolatban elkövetett törvénysértésekre, és kéri sürgős szabadon bocsátását.

21 Ennek fogalmazójában is Deák Ferencet sejthetjük, nemcsak azért, mert tudjuk, ő maga értesítette többször a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztőjét a megyében az úrbéri törvények végrehajtása körül folyt küzdelmekről,

22 de a felirat óvatos, szigorúan logikus, kissé száraz fogalmazása miatt is. Ezzel szemben az 1837. szeptember 25-i közgyűlésen Csányi László heves, éles beszédet mondott, melyben a letartóztatást nemcsak törvénytelennek, de zsarnoki tettnek is minősítette. Természetesen Csányi ellen azonnal vizsgálatot indítottak, és őt csak azzal a csellel tudták a pertől megmenteni, hogy az összes kihallgatott közgyűlési résztvevők letagadták, hogy e kifejezéseket hallották volna,

23 a kormány pedig inkább futni hagyta Csányit, de nem adta ki a feljelentőt. Mindez természetesen állandó izgalomban tartotta a Zala megye ügyeit valóságban intéző táblabírói kart. Nem csoda, hogy Wesselényi és Kossuth ügyére 1838-ban is visszatértek,

24 most is eredménytelenül. Igaz, a nota perekért elsősorban felelős személyeket, Pálffy Fidél főkancellárt, Cziráki országbírót és Somssich Pongrác személynököt 1838. december 4-én és az azt következő napokban leváltották, Horváth Mihály szerint az új, az elodázhatatlan reformok gondolatát elfogadó konzervatív párt vezére gr. Dessewffy Aurél javaslatára,

25 de ez távolról sem volt elegendő a kedélyek lecsillapítására, hisz Wesselényi perében 1839. február 1-én és (a hétszemélyes tábla) 9-én, Kossuth perében pedig február 23-án és március 1-én az új vezetők elnöklete alatt hozták meg a súlyos marasztaló ítéleteket, ami természetes következménye volt annak, hogy a század eleje óta csak gondos vizsgálat után, és csak az udvarhoz mindenben hű személyeket neveztek ki a kir. kúria ülnökeivé.

20 Ezek az ítéletek azonban most, az új ország2,l

Kjkv. 1836. június 20. 1018. sz. 21

Kjkv. és Kgy. ir. 1837. máj. 29. 848—851. sz. 22 Ferenczi I. 231. 1. 25

Plánder 51—52. 1. Novai rk. keresztelési anyakönyv II. köt. 296—7. 1. 1837.. 1838. -'' Kjkv. 1838. ápr. 15. 1245. sz. Részletesen idézi Ferenczi I. 235. 1. 25 Horváth I. 550., Ferenczi I. 246. 1. 2,5 Varga 160—163. 1.