Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
DEGRÉ ALAJOS: ZALA MEGYE 1839. ÉVI KÖVETUTASlTÁSA - I.Az 1836. évi követjelentés. Deák aktivitása
DEGRÉ ALAJOS: ZALA MEGYE 1839. ÉVI KÖVETUTASlTÁSA I. Az 1836. évi követjelentés. Deák aktivitása Kötetünkben két tanulmány is foglalkozik azzal, hogy az 1832—36. évi országgyűlésen Deák Ferenc milyen fontos, országos jelentőségű politikussá nőtt, aki viharos viták idején az utolsó pillanatig háttérbe vonulva kitapasztalta mind a saját híveinek, mind az ellenfeleknek összes érveit, és az utóbbiakra megkereste a megfelelő ellenérveket, azokat olyan formulázásban adva elő, hogy a többségükben régi magyar jogi műveltségű táblabírák számára is elfogadható legyen. Állásfoglalásaiban mindig a realitások talaján mozgott, azért küzdött, de azért teljes erővel, amit megvalósíthatónak látott, aminek elfogadását az akkori alsó tábla többségétől remélte, amiről esetleg meggyőzhette a felső tábla prelatusait és főrendjeit is, Fáradozásai távolról sem mindig jártak sikerrel, sőt éppen a legfontosabb javaslatok (örökváltság, úriszék eltörlése, nem nemesek birtoklási képessége) megbuktak, vagy még az alsó táblán, vagy a felső táblán, de nem egyszer az uralkodó ^utasította el az e tárgyakban nagy nehezen összehozott országgyűlési feliratokat, 1 Az országgyűlés 1836. május 2-i berekesztésekor a mindössze 32 éves, fiatal férfi teljes tudatában van annak, hogy csak erélyes szervezkedés, ügyes agitáció viheti diadalra az előbbi országgyűlésen megbukott terveket, és teszi lehetővé újabb reformok keresztülvitelét. A következő 3 évben oly mozgékony, oly sok mindenbe fog bele, annyit utazik, mint sem korábban, sem később soha. Megyéjében ekkor már igen nagy a tekintélye. Erre mutat a közgyűlési jegyzőkönyv meleg fogalmazása, mely szerint „utánozhatatlan ékesszólásával" mondja el követi beszámolóját, de az is, hogy a közgyűlés nem csak köszönetet mond a követi tevékenységért neki is, követtársának, Hertelendy Károlynak is, de külön határozattal — Deákék tiltakozása ellenére köSándor Pál és Takács Péter dolgozatai e kötetben.
