Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
A vallás kérdése, mint történelmi és filozófiai kérdés, jóval a politikai pályára lépése előtt foglalkoztatta már Köcseyt. 1815 és 1827 között három alkalommal mélyült el a vallás gondolati, filozófiai és érzelmi tartalmának elemzésében, az emberi kultúra, civilizáció és a história, valamint a vallás összefüggéseinek boncolgatásában. 201 A Töredékek... megírásával bevallott célja az volt, hogy egyszer már nálunk is ,,a történet, s filozófia sinorjához mérje" a vallás ügyét. 202 Érthető, hogy ilyen komoly felkészültség és előtanulmányok mellett mindvégig élénk figyelemmel kísérte az országgyűlés vallásügyi vitáját. Az Országgyűlési Naplója 1833. január 9-től az úrbéri kérdés mellett mind gyakrabban tartalmaz a vallásügyi vitára vonatkozó feljegyzést, 203 s bár a vita elején" mint kálvinista ember, nem akar ... belevegyülni" a vallásszabadság szükségességének indoklásába, 204 a későbbiek során azonban ebben a kérdésben is a liberálisok vezére lesz, a főrendekhez szóló hetedik üzenet megfogalmazásával, 205 s több e tárgyban elhangzott felszólalásával. 206 Deák Pozsonyba érkezése után viszonylag hosszú ideig hallgat a vallásügyi vitában. Utasítása nem lévén, követtársa pedig a főrendek mellett nyilatkoztatta ki elveit, ezért csak szomorkás keserűséggel számol be sógorának, hogy a felső tábla vallásügyben megmakacsolta magát, s nem hajlik a rendek kívánságára. 207 1833. június 6-án újra ír Oszterhueber Józsefnek a vallásügyben történtekről, közölvén, hogy „ismét sok szép, sok rút, sok kedvetlen érzést gerjesztő beszédek tartattak". Megemlékezik Kölcsey felszólalásairól is, megküldve azok szövegét nővérének, aki Kölcseyben nagyra becsülte a költőt. Egyben utasítást is kér a megyétől a vallási sérelmeket illetően, mert ahogyan írja; „addig én semmi esetre bele nem szólok, mert belső meggyőződésem minden szabadságot, mely nem káros, pártolni,' a vallásbélit pedig sem károsnak, sem dogma elleninek nem tartom —, annyival is inkább, mert nincs a felterjesztett kívánságok között olyan egy is, mely vagy Saxoniában vagy Bavariában a Catholikusok között ne divatozna,... meggyőződésem tehát a statusok izenete volna, de akkor ellene kellene mondanom Mukinak, ki eddig az ellen jelentette ki magát, a mit utasítás nélkül nem teszek,.. ." 208 Kelepcébe került tehát Deák, mert meggyőződése hangoztatása esetén követtársa ellen kellett volna fellépnie, pedig az ügy egyre bonyolultabbá vált, s összekapcsolódott a közjogi kérdéssel, amennyiben a főrendek a vallásról vallásra való áttérés megítélését a királyra bízták volna minden egyes esetben. Ezért ajánlotta Deák ismételten a megye figyelmébe az ügyet 1833. július 4-én, intve Zala nemességét: „nagyon szeretném, mégis, ha ezt otthon is figye201 Töredékek..., 1815—27 között, K.Ö.M. I. 1035—82., Szauder, 1961. 207—18.; Kornis Gyula: K. F. világnézete, 1938. 202 K.Ö.M. III. 305. 203 K.Ö.M. II. 389. (az Országgyűlési Napló, 1833. jan. 9-től júl. 28-ig megközelítően félszáz bejegyzést tartalmaz a vallásügyi vitáról. K.Ö.M. II. 398—625.) 204 K.Ö.M. III. 487. 205 K.Ö.M. II. 297—9. 206 K.Ö.M. II. 171—5.; II. 85—97. 207 Deák Oszterhueberhez, 1833. máj. 31-én. OSzK. Kt. Lev.tár. 208 Deák Oszterhueberhez, 1833. jún. 6. OSzK. Kt. Lev.tár.
