Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - A politikai hadművészet formái és formaváltásai
haladás érdekében, „a roskatag feudalizmus hajdan csillogó rongyai"-nak 133 a magyar társadalom testéről való lehántásához. Mert Deák a politikai harc széles látókörű művésze, aki történelmi és jogi műveltségén alapuló tudását akkor és olyan módon képes a küzdelembe vetni, amikor és ahogyan ezt a legcélszerűbbnek véli a társadalmi haladást eltorlaszoló jobbágykérdés megoldásához. Amikor a progresszív irányban leadott és egyszer már országgyűlési végzést nyert, de később visszavont szavazatok értékéről folyik a vita —• 1834. április 7-én — elsősorban ő az, néhány más követtársával, aki a progresszió irányát a törvényesség eszközével védi: ,,a mondottaknak végzés utáni visszahívását erő nélkülinek tekintem" 134 — mondja—. Bár a törvényekkel való érvelés — művészi magaslatokig finomított — harci módszere, korántsem az egyetlen politikai fegyvere, kétségtelen, hogy ezt forgatja a legnagyobb virtuozitással. Deák egyik elve ugyanis az egyértelmű és világos törvényalkotás, amely mentes minden homálytól, „kétes értelem"-től. Ezt vallja: „valamint legnagyobb áldás a világos és határozott törvény, úgy legnagyobb átok bármely nemzeten a bíróságok önkényét megállapító kétes, rendelkezés." 135 Ezeket a szavait az írtásföldek vitája során mondja •— már a királyi válasz után — 1834. szeptember 10-én, a kerületi ülésen, amikor a korábban jelzett Nitzkyféle formula 136 és az azon alapuló országos végzés kétes értelmének kritikáját adja. Deák ízekre bontja az országos végzéssé vált törvényjavaslat szövegét, és kimutatja, hogy az „eredetileg és egyedül" 137 kifejezések megtartása milyen káros az irtványbirtokos jobbágyok-zsellérek nagy részére. Mert „ha ennek értelme csak az irtványokra telepített egész szállítmányokat foglalja magában (mint némelyek magyarázzák), akkor cél nem éretik, mert hazánkban sok hely-ség találtatik, melyekben az úrbér behozatalakor 3—4 telek volt csak, most azonban ugyanazon helységben csupán irtásokon sokszor több, gyakran egy pár száz szorgalmas háznép találja élelmét. Ezen háznépek nem egész szállítványok, ha tehát tőlük az írtások elvétetnek, sok ezren élelem nélkül, éhséggel, ínséggel lesznek kénytelenek küzdeni, a legnépesebb faluk elpusztulnak, s hazánk közjót előmozdító számos iparkodó polgár helyett ugyanannyi nyomorulttal terheltetik... Ha pedig szorul szóra véve magyaráztatik az országos végzés, akkor nem lesz irtás, melyet visszaváltani lehessen, mert nincs oly föld a hazá133 A Berzsenyi költészetének hatására valló szavait az 1834. évi, november 10-i országos ülésen mondja a örökváltsági reform védelmében, és az ősiség fenntartása ellen. (O. T. III. k. 687. 1.) 134 Pogány József és Eötvös Tamás, Bereg megye követei, korábbi progresszív szavazataikat visszavonták és ellenkező értelemben nyilatkoztak. Drágaság és éhség esetén ugyanis a földesurat már nem kívánják eltiltani a pálinka főzésétől és a jobbágyok személyi és vagyoni biztonságáról szóló VIII. törvénytervezetet is elvetik. (O. T. III. k. 36. 1.) 135 O. T. III. k. 511. 1. 136 A fogalmazásra lásd a 108. jegyzetben közölteket. 13 ' „Originarie et unice"
