Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - I.A politikai előzmények - A reformeszme hajnalán
konzekvenciával. A nemesség nagyobb része újabb torlaszokat emel minden reform elé, másik, kisebb része viszont már megérti az idők szavát. Felismeri, hogy osztályuralma a jobbágyság kétségbeejtő anyagi és morális helyzete miatt forog veszélyben, s rájön, hogy elégedetlenkedő jobbágyokkal a hátában nem harcolhat az osztrák abszolutizmus politikája ellen. Semlegesíteni kell hát — akár a terhek enyhítése, a rendi kiváltságok lassú leépítése és helyébe a polgári jogok lépcsőzetes megadása árán is — a jobbágyságot. 16 Ám az osztályuralom féltéséből fakadó ilyen reformszándékot elsősorban a hasonló „baj" megismétlődésétől való félelem érzése, illetve a parázs alatt izzó gyúlékony politikai hangulat lecsendesítésének szándéka vezeti. A polgári reform határozott megvalósítására irányuló szándék csak másodrendű szerepet játszik. A sokféle teher nyomása alatt sínylődő parasztság elégedetlensége, meg az erősen rétegződött középnemesség folyvást növekvő eladósodása, tőke- és hitelhiánya okozta negatívumok elhárítására mozgásba lendülő erők pedig még nem azonosak a polgári reformot követelő pozitív törekvésekkel. Több azokban a taktikai elem, a megalkuvásra való hajlam, az uralkodó sérelmi hangulat alá való rendelődés állandóan kísértő veszélye, mint a polgári reform igenlésének szilárd szándéka. A reformerek zöme a feudalizmusnak ekkor még nem a lebontását, hanem az osztályfeszültségek lecsillapítása végett inkább csak jobbítását kívánja. A bontakozó érdekegyesülés politikája, a liberális töltésű céltudatos reformok útján, 1831 után is csak érlelődik. Kevesen vannak, akik a liberális eszme határozott híveivé szegődnek. A tiszta lelkű, éles logikájú, ám a politikai praktikákat magáétól elutasító Kölcsey, 17 az emberbarát és az örökváltságot saját birtokán később megvalósító, de a politikai taktika útvesztőjében nehezen mozgó Bezerédy, 18 az akkor még politikailag kiforratlan, de nagy jövőjű Klauzál, az egykori katonatiszt kihívó modorát megtestesítő, szikrázó szemű és harsogó beszédű Beöthy, 19 a reformeszme élenjáró harcosai közé tartoznak. Deák Ferenc 1832-ben még kehidai otthonában él és közéleti tisztét, mint surrogátus-alispán 20 látja el megyéjében. 21 Alig lehet sejtelme arról, hogy a történelem sodrása kiemeli majd szűkebb hazájából és az országgyűlés kezdetétől számított alig Öt hónap múlva a politikai élet középpontjába, a pozsonyi diétára szólítja. 10 A parasztfelkelés két ellentétes tendenciát kiváltó politikai következményére már rámutattunk id. munkánkban: 58—60. 1. Sok utalás erről a Jegyzőkönyvekben: „Említtetik sokszor már, hogy a jövendőnk miatt való félelem is javallja a jobbágyság sorsán az urbarialis úton való segíttetését". I. k. 54. 1. V. ö. többek kőzett a barsi Balogh János beszédét 1834. december 30-áról. X. k. 72. 1. stb. 17 „Művészi és bámult szónok volt, gyermekkedéllyel, szent akarattal, tapasztalás nélkül." (Magyar szónokok... 131. 1.) ÍH Az 1819-től a megyei élet nyilvánossága elé lépő Bezerédy, már 1830-ban is követ. A magyar filantrópok első sorába tartozik, aki „az emberi kebel mélyére" volt képes leszállni, ám a meghatározott politikai cél mellett az eszközök és a módok megválasztására kevesebb gondot fordított. Nem politikus karakter, a politikai praktikák és cselek bozótjában nem igazodik el kellően. (Magyar szónokok... 49—58. 1.)
