Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - I.A politikai előzmények - A metternichi rendszer és az európai hatalmi egyensúly elmozdulása: 1815—1830
reakció. 6 Ennek az irányvonalnak az érdekében mozgósítja diplomáciai erőfeszítéseit és építi fel 1815-ben — a forradalom áramától sokkolt szövetségeseivel — a sok államú és nemzetiségű ausztriai birodalom anakronisztikus politikai építményét. Ügy véli, hogy ez a rendszer hosszú időre alkalmas lesz a forradalomtól, majd Napóleontól felborított európai hatalmi egyensúly fenntartására és e szerepének egyenes folytatásaként, minden a birodalmon belüli és kívüli liberális és szabadságharcos mozgalom elfojtására. E hatalmi gépezet működtetése hozza magával a liberális szellemtől és mozgalmaktól való félelem ellenszereként, a titkos kabinetet szolgáló — s különösen Szedlniczky hivatalba lépése óta megerősített — rendőruralom kibontakoztatását, annak összes — a felvilágosodás szellemét megcsúfoló — adminisztratív rendszabályaival. A Ferenctől már korábban felállított titkos kémhálózat irodáinak továbbépítését, az olcsó érvényesülés vágyától fűtött államhivatalnokokból, városi tisztviselőkből toborzott titkos levelezőgárdával, a cenzúra megszigorítását, az egyetemek szorosabb felügyelet alá helyezését (az 1819. évi karlsbádi határozat), a személyes megfélemlítés különféle módszereit, a Bécsbe idézgetésektől az állásvesztés formájáig. 7 Ez a társadalmi fejlődést kívánó erőket mozdulatlanságra ítélni igyekvő hatalmi gépezet az 1810-es évek második felében — úgy tűnik — megfelel a tényleges európai erőviszonyoknak. A működésében beálló zavae Horváth Mihály: Magyarország ... című művében találó jellemrajzot ad Ferenc királyról a VIII. K. 148—150. és 485—487. Az újabb osztrák munkák közül v. ö.: Mayer—Kainál—Pirchegger—Klein: Geschichte und Kulturleben Österreichs von 1792 bis zum Staatsvertrag von 1955. Wien—Stuttgart, ötödik bővített kiadás 1965, amely jól összefogott áttekintést nyújt a korszak gazdasági—politikai és szellemi kontúrjairól. Benne H. József véleménye a még fiatal Ferencről így: „apatisch, kait... ohne Annehmlichkeiten des Körpers und Geistes" aber „ein führ Gescháfte sehr gut organisierter Kopf und fester Charakter." 1.1. A szerzők később így jellemzik Ferencet: .„merkwürdige Mischung von phlegmatischer Gleichgültigkeit und hartnáckigem Starrsinn". (61—62. 1.) A Metternichről és politikájáról írottak ugyaninnen valók. Metternich már 1803-ban — berlini követségének idején — kész politikai koncepciót alakít ki, melyet a szerzők így jellemeznek: „Rückkehr zu den Verháltnissen vor 1789, Gleichgewicht der europáischen Staaten, Vernichtung der Revolution und ihrer Ergebnisse". (16. 1.) A bécsi kongresszusról, annak előzményeiről — benne Metternich szerepéről — lásd a 42—45. 1., az európai hatalmi viszonyok rövid rajzára az 55—62. lapokat. Továbbá: Hugó Hantsch: Die Geschichte österreichs I—II. k. Graz, Wien, Köln. [1959. évi átdolgozott kiadás.] A II. k. VIII. fejezetében, a 286—298. lapokon, jó áttekintés a metternichi rendszerről, s ezzel kapcsolatban Ferenc személyének és politikájának jellemzéséről. Ferencről: „Franz I. war sicher kein überragender Herrscher, aber auch kein Dumkopf." [I. m. 298. 1.] 7 Horváth M. írja: „azon magyar királyi kancellár, vagy más tanácsos, ki Metternichhel vagy Szedlniczky vei kikötni mert volna, hivatalát sem sokáig tarthatta meg." Huszonöt év I. k. 31. 1. U.o.: Magyarország c. id. munkájában az 1823-ig terjedő évekre vonatkozóan a kémkedésről és a vádaskodás rendszeréről többek között ezt írja: „...oly aggodalmas kémkedéssel gátoltatott és fojtatottel minden szellemi mozgalom: magoknak az anyagi érdekeknek, melyeket a kormány különben önérdekénél fogva is örömest emelt, fejlesztett volna, oly szoros korlátok vettettek maga a rendszer következetessége által: mintha nálunk, s nem Franciaországban folytak volna le a szabadságmámor ama borzasztó rombolásai, mintha nálunk mutatkoztak volna a felvilágosodási kórnak legveszélyesebb jelenségei; mintha a nemzeti gazdagodás nálunk emelkedett volna oly gyorsan, hogy annak nyomában túlzott igények s féktelen szabadosság kifejlésétől lehetne már tartani." 490. 1.