Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZENTMIHÁLYI IMRE: GÖCSEJ TERÜLETFOGALMÁNAK ALAKULÁSA (Deák Ferenc Göcsejről)

Gönczi csupán helyenkénti indokolása túlságosan is kevés. A jelenségek elmosódását maga is látja, ennek ellenére éles t ,néprajzi" határokat von. A jobb elhatároláshoz sem a szükséges idő, sem a ma már némileg világosabb korszerű szempontok nem állottak rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy „népraj­zi határai" két oldalán nem végzett alapos összehasonlító kutatást, és községeit nem ennek alapján sorolta Göcsejhez, vagy rekesztette ki abból. Hasonló a helyzet Hetesnél is. Az általa megvont göcseji és hetési „néprajzi határok" in­kább gyűjtőterületének határait jelzik, „pontos" néprajzi határoknak azonban hozzávetőlegesen sem fogadhatók el. Művéből az is kitűnik, hogy „néprajzi" elhatárolását nem annyira a néprajzi, mint inkább a nyelvjárási jelenségek elterjedése alapján végezte. 35 Azonban, ha jól is vette észre a göcseji nyelv­járás (közvetve, és nála az adott terület néprajza) kettősségét,, azt az elhatá­rolásnál — térképén — nem hasznosította. Az újabb nyelvjárási kutatások 36 tisztázták, hogy néprajzi határai mint nyelvjárási határok sem pontosak. Eze­ket tehát sem néprajzi, sem nyelvjárási tényleges határoknak (sávoknak) nem fogadhatjuk el. Művében ugyan éles etnikai határokat közöl, de bizonytalanságát jól tük­rözi a csupán két évvel (!) korábban leszögezett véleménye: „Azzal sem va­gyunk voltaképpen tisztában, hogy meddig terjed egyes irányokban Göcsej területe." 3 ' Mindehhez csupán még annyit, hogy az általa is észlelt nehézségek elle­nére formált, már túlhaladott véleménye szerint egy táj, pl. Göcsej éles vona­lakkal elhatárolható (ebből adódóan területe, lakossága stb. pontosan meg­határozható); 38 Göcsejt — de Hetest is — néprajzi egységnek tekinti; e „nép­rajzi egység" alapja a nyelvjárás; Göcsej és Hetes néprajzi téren „nagyegészé­ben egyező" 39 : közöttük nincs eltérő jellegű terület, tehát közvetlenül érint­keznek egymással. Mindezeket a kéréseket ma már másként látjuk. Ugyanak­kor Gönczi nem vette észre, vagy nem hangsúlyozta kellően a nagyobb, fik­35 Ez — kisebb következetlenségei ellenére is — kitűnik, ha összevetjük „néprajzi'' térképét (Gönczi 1914, 18.) a göcseji nyelvjárás kiterjedését tárgyaló szövegével, a falvak felsorolásával (489, 491). 30 Végh 1954, 249 kk. (250: térkép); 426. elfogadja Gönczinek a kettős göcseji nyelv­járásra vonatkozó megállapításait, de módosítja a Gönczi-féle néprajzi határokat. A tulajdonképpeni göcseji nyelvjárásnak Észak-Göcsej, a „szegek" vidéke nyelv­járását tartja. Felfogását — melyet lényegében megismétel 1959. 41 kk. — külön kellene elemezni. — Imre 1971, 333 (térkép), 335—337. kimutatja, hogy a „zalai" (göcseji) és a hetési nyelvjárástípus jelentősen túlterjed a Gönczi-féle göcseji és hetési „néprajzi" határokon. — A göcseji etnikai problémák tisztázásához első­sorban nyelvatlaszra és néprajzi atlaszra lenne szükség a Sebők és Lovász kuta­tásai alapján a földrajzi Göcsejnek tekinthető területről. 37 Gönczi 1912, 166. 38 Gönczi 1914, 8. elítéli azokat, akik Göcsej területét „csak olyan gondolatformán jelezték, mintha egy vidék területét, községeinek számát ki se lehetne számítani." 39 Gönczi 1914, 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom