Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SZENTMIHÁLYI IMRE: GÖCSEJ TERÜLETFOGALMÁNAK ALAKULÁSA (Deák Ferenc Göcsejről)
közfelfogást 22 Göcsej határairól, és kettős (földrajzi, és annál bővebb nyelvjárási) területéről. A nyelvjárási határokat — Deákhoz hasonlóan — ő sem kíséreli meg pontosítani. Nyilvánvaló, hogy a Deák felfogásával egyező mozzanatokban nem Deáktól merített (sem közvetlenül, sem közvetve), 23 hanem a már Deák véleménye előtt kialakult úri köztudatból. Göcseji határai már némileg pontosabbak Deákénál. Bár a Zala és a Kerka közötti nyugati határszakaszról ő sem ír, sőt kifejezetten két Válickáról sem, mégis megállapítható, hogy az Alsó Válickát tekintette Göcsej délkeleti határának, tehát azt a nagyobb területet, melyet később Gönczi is. Plánder szerint a Válicka „napkeletről és délről" határolja Göcsejt. Ez a vélemény csak két Válicka számbavétele esetén lehetséges, ugyanis a Felső Válicka keletről, az Alsó viszont délről határolja területünket. 24 Lehet, hogy Plánder már 1832-ben „tisztában volt" Göcsej határaival, csupán ismertetni nem tartotta akkor szükségesnek. 1838-ban is hiányosak némileg (nyugaton) a göcseji határai. Ennek ellenére bizonyítható, hogy ekkor Göcsej határait végig „tisztázta", megrajzolta magának, ha erre vonatkozó közlése némileg hiányos is. Megemlíti, hogy Göcsejben — a két mezővároson kívül — 112 település van, és hogy a göcsejiek lélekszáma 23 177 fő. 25 E statisztikai pontosság" — e szemlélet korábbiakból folyó első jelentkezése! — csak úgy volt lehetséges, ha végig éles göcseji határokkal operált! Plánder felfogása később nagy hatással volt Gönczire, előbb azonban még két másik, századvégi szerzővel kell foglalkoznunk, akiknek felfogása kissé eltér Plánderétől. A helytörténész Csutor — Kőváryval — vitázva határozottan állást foglal amellett, hogy Göcsej délkeleti határa nem az Alsó Válicka, hanem a Berek és a Cserta patak. (Utóbbi alsó folyása.) 26 Ugyanezen a véleményen van a földrajzos Sebők is, aki első ízben vonja meg Göcsej nyugati határát a Zala és a Kerka — a Zalalövő és Zalabaksa községek — közötti római útban. 27 Vé11 Ennek oka nyilvánvalónak tűnik. Ha Plánder a népi Göcsej-fogalmat vette volna át, úgy az általa szinte gyűlölt református kisnemeseket kellett volna tárgyalnia. Az úri közfelfogás átvételével lehetővé vált számára, hogy a nagyobb földrajzi keretben elsősorban a katolikus jobbágy néppel foglalkozzék, a kisnemeseket szinte csak elriasztó példaként említse (1838, 3. és 5. §), és — a „szegek" helyett — plébániája központját, Novát tegye meg „Göcsej szívé"-nek (1838. 2. §) — V. ö. Szentmihályi 1970, 58 kk. — A huzamosan a „szegekben" élt nemes úr, Pálóczi Horváth viszont a „szegek" kisnemesi tömbjét tekinti Göcsejnek, ezt a népi felfogást tolmácsolja. Plánder két göcseji dolgozata a Pálóczi-féle felfogás reakciójának is tekinthető. (Plánder Horváthot — legalább is hírből — kétségkívül ismerte, hiszen 1819-ben, Horváth petrikeresztúri tartózkodása idején a szomszédos Nagylengyelben volt káplán! — Degré 1970, 42.) — Egy nézet eredete, és annak alkalmazása nem mindig fedi egymást! 23 Vörösmarty 1828, 52, 58. — talán Deák levélbeli közlését is felhasználva — utal a göcseji nyelvjárásra, de nem említi Göcsej határait, tehát ennek ismeretét Plánder nem tőle vette át. 24 Erre vall az is, hogy Páka környékét (plébániája területét) és Pördeföldét — ezek a szűkebb földrajzi Göcsejen kívül, az Alsó-Válicka vidékén vannak — Göcsejhez számítja. Plánder 1832, 2. bek. és 1838, 3. § 25 Plánder 1838, 2. §. 2e Csutor 1890, 7 kk. 27 Sebők 1900, 5. — Göcsej területét 475 km 2-re teszi.
