Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - IV.Záró gondolatok

A rekació nem enged időt a kodifikációra és Deákot olyan küzdőtérre kényszeríti, amely számára nagyon nehéz. Távol marad Debrecenből,

66 de nem áruló. A leveretés után sem hódolt Bécs előtt. A kegyetlen megtorlásban tobzódó győztes nem nyúlt hozzá. Az idő múlása, a körülmények változása hozta magával, hogy Deák lett a legposszibilisebb személy a kiegyezés előkészítésére. Ezt Deáknak is fel kellett ismernie és minden képességét latbavetette az 1848-as alkotmányosság helyreállításáért. Személyes becsvágya, egyéni érdek nem vezette, elhárított elismerést, hivatalt és mégis a történelem értékelése szerint olyan kompromisszumot kötött, ami csak a vagyonos osztályok érdekeit szolgálta. A kiegyezés után Deák saját pártjának foglya lesz, engedményeket tesz több kérdésben és csak visszavonultsága biztosítja, hogy ne azonosuljon véglegesen a nacionalizmus bódulatába és a fellendülő kapitalista társadalom érdekhajhászásba süllyedő kormányzati iránnyal. „Ez időben az egész monarchiában az új érának az anyagi érdekek terén való kizsákmányolása kapott lábra, amit... nem jó szemmel nézett".

67 Deák megtorpanásai és látszólagos következetlenségei ellenére megmaradt alapelvei mellett. Nem tartozott a forradalom plebejus szárnyához, de nem is fordult soha szembe az általa áttekinthető és felismert népi-nemzeti érdekkel. Részese volt a forradalomnak, pedig a haladást más módszerekkel szerette volna szolgálni. Később a történelem olyan helyzetbe hozta, hogy a legnagyobb felelősség hárult rá a forradalom vívmányainak megmentése érdekében. E feladatának is igyekezett megfelelni, de a hatalommal szemben sem tömegmozgalmakra, sem szilárd elvi alapon álló pártra nem támaszkodhatott, csupán a történelmi igazságra és jogra hivatkozhatott. A burzsoá magyar közjog elmélete a jogfolytonosság megvalósítóját látta Deákban. Valójában Deák sokkal inkább a jognak és az államhatalomnak a viszonyát, a jogfejlődés determináltságát szimbolizálja. Induláskor a feudális jog haladó reformjáért küzd, a forradalom alatt az új polgári jogrendet építi, majd vállalja az alkotmányos jelentőségű kompromisszumot, a kiegyezést, és megéri, hogy nevével fémjelzik a kapitalista jogrendszer általa már csak inkább szemlélt teljes kidolgozását. 66 A Debrecenben ülésező nemzetgyűlés nem minősíti távollétét igazolatlannak. Csizmadia Andor szíves közlése szerint Deákot nem törölték, irat nem található, tehát feltételezhető, hogy hallgatólagosan igazolták. 1849-es magatartásáról lásd: Magyarország története IV. Bp. 1972. 31. 1. 67 Berzeviczy: i. m. XIX. p., továbbá Pecze Ferenc: „... alig aktív, a közélét sodrásától mindinkább mellőzött és fokozatosan elvonuló." A trializmus eszméjének visszhangja a magyar parlamentben a hetvenes évek elején. Jogtörténeti Tanulmányok II. Bp. 1968. 56—57. pp.