Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - IV.Záró gondolatok
A vármegyei önkormányzat Az ellenzék egységének egyik akadálya a megyei önkormányzat eltérő megítélése volt. Deák gyakorlati tapasztalatai, politikai előrelátása alapján óvta a megyei jogosítványokat, de a megye demokratizálását is szükségesnek tartotta. A nemesi vármegye szerepét az abszolutizmussal szemben ő is kiterjeszti az alkotmányvédelemig. A megyei municipium olyan fórum, „hol nemcsak a közigazgatás minden tárgyai, a törvények teljesítése, s minden önkényes sértéstől megóvása, de maga a törvényhozás is a nemzet törvényesen egybegyűlő tagjainak szabad tanácskozása alá tartozik." 59 Ezzel szinte a szuverenitásig kiterjeszti a megyei hatáskört, amit aztán ő maga korlátoz a kiegyezés után a végrehajtó hatalomban való részvételre. A liberális ellenzék alkotmányjogi koncepciójának tisztázatlansága a megye kérdésében tűnt ki. A parlamenti felelős kormánynak megfelelő centralizált közigazgatás elvi követelményét Eötvös-ék nem adták fel. Kossuth viszont a megyei önkormányzat híve volt. Az Ellenzéki Nyilatkozat elítéli az adminisztrátori rendszert és a főispán útján gyakorolt felügyeletet. Adós maradt azonban a programmal, hacsak a népképviselet elvét és a városok reformját nem tekintjük annak. 1848. márciusában csak ideiglenesnek szánták a 16. tc-t, amely a közgyűlést kibővítette a községek követeivel és elrendelte állandó bizottmány választását. A tisztújítás elhalasztása (17. tc.) is a jövő országgyűlésre utalta a részletesebb szabályozást. 60 A megyei választmány létrehozásával — és az 1844: 5. tc. folytán a nem nemesek hivatalviselésének bevezetésével — elvileg megszűnt a nemesi vármegye. Valójában azonban a földbirtokos osztály mellett legfeljebb a mezővárosok polgársága és a módosabb parasztság került be az önkormányzatba. Záró gondolatok 1. Látszólag következetlenek vagyunk, amikor a reformkori Deák közjogi nézeteit és 1848-as működésének tényeit mellőző burzsoá közjogi irodalmat bíráljuk. El kell ismernünk, hogy a magyar rendi törvényhozás a tárgyalt időszakban nagyon lassú volt. Az 1832—36-os országgyűlésen nagyon kevés valósult meg azokból az ideákból, amelyeket Deák is képviselt. Nem jöttek létre a kívánt törvények, és úgy tűnik, a számtalanszor hivatkozott eszmék, gazdag gondolatok a semmibe hulltak. Ez azonban nem így van. A reform-kor egy sor kérdésben megfogalmazta az alternatívákat, a haladás irá59 U. o. 132. p. 50 Deák az országgyűlésen kimondatja, hogy a bizottság viszi a közgyűlés teendőit, a megüresedett tisztségeket pedig a bizottság és a főispán helyettesítéssel tölti be. (Deák beszédei II. 46, p.)
