Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - Passzív kivárás

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) Passzív kivárás Az 1850-es években, az abszolutizmus első évtizedében, Magyarországon nem voltak pártok és pártprogramok. Az országban, amelyben a közéletet teljesen megbénították, ahol a zsandárság—rendőrség minden politikainak gyanított rezdülést nyomban elnyomott, a pártalakulásnak sem lehetősége nem állott, sem szoros szüksége nem merült fel. A viszonylag szervezett és mozgékony csoport, az ókonzervatív mágnások programja sem terjedt túl a Monarchia egységének, szilárd kormányzatának és a régi magyar alkotmány összeférhetőségének bizonygatásán — az uralkodóhoz benyújtott hódoló feliratokban.

1 Az ókonzervatív politikai elgondolás az 1847-es állapotokat tekintette alapnak és kiindulópontnak, bár tudomásul vette a lezajlott forradalom befejezett és megmásíthatatlan tényeit. Politikai álláspontjuk a liberálisoknak, a passzivitásba vonult hazafiaknak is volt: a politizáló nemzet zöme 1848 visszaállítását követelte, akár az áprilisi törvényekkel szentesített alkotmányt, akár a további fejleményeket, a teljes függetlenséget értette rajta. Ez a program azonban intranzigenciáját az adott vizsonyok közti irrealitásából merítette, hiszen 1859 előtt hívei sem gondoltak azzal, hogy egyhamar megvalósítható lesz, és hogy milyen formában, milyen változások és változtatások révén lesz majd egykoron megvalósítható. A távlattalanság és reménytelenség leginkább a nemesi vezető réteg liberális politikusait nyomasztotta, akik az abszolutizmust is, a forradalmat is elutasították, akik sem a császári kegytől, sem a külső segítségtől nem várták és nem kívánták az alkotmány helyreállítását. A liberális vezető réteg és nyomában a közép- és kisnemesség zöme passzivitásba vonult. A később ellenállásként heroizált passzív kivárás nem tudatos program, nem szervezett akció harci módszere volt, hanem a helyzet kényszeréből és józan megfontolásból adódó ellenzéki magatartás. A passzív kivárásból — per difinitionem — következett a kezdeményezés, a tervkészítés, a programadás elhárítása. A li'Az 1857. évi memorandumot 1. Kónyi, II. 401—402. o. — Berzeviczy, II. 118. o. — Szógyény, II. 85—87. o.