Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

A végrehajtás kezdete Zala megyében

helyét új bizottság foglalja el. Azt nem állíthatjuk, hogy ezek kevésbé radi­kálisak, sőt éppen ellenkező tapasztalataink is vannak. A bizottságok és a bizottságok munkája ellen támadást indítottak a fog­ságból hazatérő foglyok. Közülük is elsősorban a Szovjetunióból hazatértek. Hatásuk általában radikális, a szegénység érdekének megfelelő volt. A reakciós erők támadása 1946 elején a földreform eredménye ellen a zalai földigénylő bizottságok egy részénél is nagyobb összefogást eredménye­zett. A bizottságok irataiban a Kommunista Párt jelszavai mint konkrét meg­valósítandó feladatok jelennek meg, amelyeknek komoly, életbevágó gyakor­lati szerepük volt. A zalai községek földigénylő bizottságainak tevékenységére összességében az a jellemző, hogy a nagybirtok rendelet által meghatározott alsó határ alatti földekre is igényt tartottak, s ezekről 1946—47-ben sem mondtak le. Enged­ményekre általában a Megyei Földbirtokrendező Tanács és elsősorban az Or­szágos Földbirtokrendező Tanács határozata után csak akkor voltak hajlan­dók, ha a további kérelem eredményének már semmilyen reménye sem ma­radt meg. A bizottságok munkáját és küzdelmét részletesebben a földigénylés és a földosztás végrehajtása során felvetődött problémák sokaságának bemutatásá­val kívánjuk teljesebbé tenni. A földigénylő bizottságok számos esetben elszakadtak a realitásoktól. A lehetőségeket, az adottságokat nem mérték fel kellőképpen. Azt sem mond­hatjuk, hogy ezek a hibák a földigénylés első szakaszára a jellemzőbbek, ami­kor még a rendeletet nem ismerik, vagy egyes pontjait nem tudják megfelelő módon magyarázni. Ezek bizonyítására néhány konkrét példát említünk. Lispeszentadorján község földigénylőinek száma 116 fő volt. Lispe község­nek 10, Szentadorjánnak pedig 2 holdat igényeltek, ami azt jelentette, hogy 10 igénylőre egy hold jutott, a templom fenntartására 12, a kántor javadal­mazására pedig 18 holdat javasoltak. Ezzel szemben a legnagyobb paraszti igény és javaslat 4 hold volt, és egyben az egyetlen magasabb igény. A töb­biek pedig egy-egy holdat kértek, illetve javasoltak nekik. A bizottság tagjai maguknak sem javasoltak földet. Még annak a bizottsági tagnak sem, név szerint Orbán Istvánnak, akinek hat kiskorú gyermeke és mindössze egy kat. hold földje volt. 2 '' 1 Itt nem nehéz felfedeznünk a félelmet és a bizonyta­lankodást. A hat nappal később keltezett összeírás már más képet és adatokat mutatott. Megnövekedett a községek igénye. Lispe az előző 10 holddal szem­ben 2 hold rétet és 85 hold erdőt kért, míg Szentadorján igénye megmaradt: két hold mindössze. Az egyház kérése változatlan maradt. A paraszti igénylők száma eggyel emelkedett, úgy 117 fő lett. Az egyes embereké viszont most már differenciáltabban jelentkezett: 2 fő 5 holdat igényelt 1 fő 4 holdat igényelt 1 fő 3 holdat igényelt 11 fő 2 holdat igényelt -'• NFI. 9. cs. Lispeszentadorján, Földigénylők névsora, 1945. június. 5. Zml.

Next

/
Oldalképek
Tartalom