Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
A felosztott birtokkal kapcsolatos viták
hogy nyomoztassa ki a megye, miszerint Fodor István mikor és hova állt be katonának. (Kérték továbbá a pontos személyleírást is.)l№ A megye 1829. január 12-i közgyűlése Nedeczky Lajos főszolgabírót küldte ki az eset kivizsgálására.™ A főszolgabíró az 1829. november 9-i közgyűlésen jelentette, hogy a vádlott 1828 szeptemberének végén az "angol király nevét viselő" huszárezredhez állt be. A közgyűlés ekkor - hivatkozva arra, hogy a verekedésnek "legkevesebb veszedelmes következése sem lett" - szükségtelennek tartotta a katonai hatóságok megkeresését, és gyakorlatilag elejtette a vádatA n 41. Kehida, 1826. november 2. Deák ügyészi véleménye a gyilkossággal gyanúsított Pálfy György dióskáli nemes és társai, szentpéterúri nemesek ügyében. Zala megye 1825. augusztus 8-án terjesztette be Dely Boldizsár főszolgabíró a vizsgálati jelentést, amely szerint Pálfy György és társai még 1824 decemberében megölték Szilák László kerecsenyi szőlőpásztort. A közgyűlés az ügyészi hivatalnak adta át az iratokat véleményezésre.^Szilák László kerecsenyi szőlőpásztornak agyonverettetése eránt véghezvitt, és az 1. szám alatt idemellékelt tiszti vizsgálatból, különösen az első, harmadik és negyedik tanúk vallásaiból megbizonyodik az, hogy még 1824. esztendei december hónak 7én, midőn szentpéterúri nemes Pálfy János a kerecsenyi hegyen, úton kívül a szőlők között járt terhes szekerével, ezen szőlőpásztor őtet, mint kártévőt szűrétől megfosztotta, melyre a megzálogolt nemes Pálfy János társaiért visszaszaladván, azokkal, név szerint: szentpéterúri nemes Salamon Jánossal és dióskáli nemes Pálfy Györggyel a szőlőpásztort megtámadták, attól a zálogba elvett szűrt visszaragadni akarván, de minthogy a szőlőpásztorral nem bírtak, nemes Pálfy György egy durunggal Szilák Lászlót először vállba, másodszor pedig úgy agyba sújtotta, hogy az tüstént öszverogyott, és kevés pillantatok alatt meg is halt, midőn pedig már az halva a földön elterült, nemes Pálfy György még egyet reáütvén, társaival együtt elszaladott. Az alolírt tiszti ügyész tehát a tekintetes nemes vármegyének 1825. esztendei augusztus 8án tartatott közgyűléséből költ 2402. szám alatti végzés következesében azon alázatos vélekedést adja, hogy dióskáli nemes Pálfy György mint szántszándékos és kegyetlen gyilkos, szentpéterúri Salamon János és Pálfy János, mint verekedők bűnpörbe idéztessenek, szentpéterúri nemes Pálfy Lászlót pedig, minthogy ez az első tanúnak bizonyítása szerint csak a szőlőpásztornak agyonverettetése után érkezett a 109 ZML. Büntetőperek 1828. Fasc. 13. No. 164. 110 ZML. kgy. jkv. 1829:322. 111 Uo. 1829:2536. 112 Uo. 1825:2402.
